Álmok

A halogatott Growth Plan a fejlődésről szól. Szerintem az önfejlesztés szexi és varázslatos. Mert ugyan tök jó ismerkedni, de a legtöbb kapcsolat (sőt még barátságok is) szétmennek az állandó fix hülyeségektől. Van amikor betelik a pohár, mert egyesek képesek ugyanazt a hibát elkövetni tizen-vagy huszonvalahanyadjára is. Beakadt a lemez és ugyan először csak biztatod, aztán már halálra idegel, hogy nem képes tovább lépni.
Szóval az álmok, az önfejlesztés, a folyamatos fal ledöntés egyre inkább szexi és divatossá is válik. Remélem is egyébként, hogy egyre több szerepet fog kapni ez a mentalitás és háttérbe szorulnak az egzisztencia vadászok. (Ezek irritálnak annyira hogy akár külön posztot érdemeljenek, most inkább ne)

Az önmegvalósítás szerintem 4 dimenzióban létezik: fizikai, mentális, szociális, egzisztenciális.
Fizikai önmegvalósulás például nálunk férfiaknál az, ami 14 éves korban általában megkezdődik öltözködési stílus, hobbi, edzés stb/akármi révén. Még nem vagyunk férfiak, de már kezdünk úgy kinézni.
Mentális önmegvalósulás: a tanulás és a tapasztalatszerzés által gyűjtött információk + eltelt idő a megemésztéshez. Hétköznapibb értelembe véve az, hogy mit tanulsz, mit tapasztalsz a világból és lassan kezdesz felérni tudásban egy felnőttel, tudsz dönteni a saját életedet érintő kérdésekben, és szert teszel valamennyi érzelmi stabilitásra.
Szociális önmegvalósulás: a társadalomban betöltött helyünk. A munkahelyi önmegvalósulás (karrier), a baráti körben való szerepvállalásunk, a családi hierarchiában elfoglalt pozíció…
Egzisztenciális: végül pedig az anyagi önmegvalósítás, a kedvenc autónk megszerzése, egy kis kertes ház, vagy ájfonnyolc. Kinek mi.

Ha egy randin ilyeneket hallok akkor tudom, hogy jó helyen járok.
Baromira unalmasak már a beakadt lemezek: az exek, a bebukott családi perpatvarok, az otthagyott sulik, hogy ki mennyire unja a melóhelyét… Nem tudok és nem is akarok ezzel foglalkozni egy ismerkedési fázisban lévő kapcsolatban. Esetleg bepróbálkozok, bombázom pozitív gondolatokkal, hátha eljön velem ide-oda, de ha nem járok sikerrel akkor repül az illető akár jól néz ki, akár nem (valljuk be akkor meg főleg :’D)

– Beszéljünk a dédelgetett terveinkről nyugodtan, de akkor ne sajnáld! Vázold fel hogy fogod elérni, vagy hogy jelenleg mit teszel érte. A “jó lenne…” is unalmas. Persze jó lenne a lottón is nyerni (de a lottót legalább megnyerheted némi szerencsével, az önmegvalósítás kevésbé szerencse, mint kemény munka gyümölcse!)
– A múlt része az “ex” GF/BF, el is mesélheted, hisz’ valószínűleg nagy hatással volt az életedre, de meséld el azt is, hogyan lettél túl rajta, mennyi minden történt azóta. Érződjön, hogy túl vagy rajta, érzelmileg független vagy, és hogy soha a büdös életbe nem mennél vissza hozzá. (Még akkor is győzd meg a másikat, ha nem is vagy teljesen biztos benne…) Nem vagy Selena Gomez hogy állandóan nyomogasd a Repeat-peat-peat-peat-peat gombot. 🙂
– Lehet, hogy az én hibám, de már nem bírom követni a nyolcvanadik családi balhét. Elhiszem, hogy szar, meg vannak sorsok, de ne akarj nyomorultnak és elesettnek látszani. Hidd el, hogy a másik oldalon is vannak problémák. Mindenhol vannak, talán nem is köti az orrodra, de hidd el, tényleg mindenki küzd valamivel.
Ilyenkor két eset lehetséges: megpróbáltok versenyezni hogy kit ver jobban az élet (marha jó hangulatú találkozó lesz…), vagy a másik fél meghúzza magát és elcseszed a hangulatát + úgy megy haza mint valami rákos-drámás-mozifilmről. (neee…)
– Melóhely/Suli probléma. No comment, senki sem szorított pisztolyt a fejedhez amikor választottál.

Egy pénzügyi tanácsadó ismerősöm mesélte, hogy ő milyen módszerrel él az ügyfelekkel szemben. Nekem kicsit erőltetett, de lájtosított kiadásban talán érdemes megfogadni, vagy átgondolni. Szerintem van róla ezer motivációs szöveg már, talán ő is onnan szedte, talán nem: lényeg a pozitív gondolkodás és kisugárzás, pozitív irányba való terelés. Például ha egy pénztáros illetővel beszélsz, tuti hogy elterelődik a téma a fizetés irányába, aztán jönnek a depresszív gondolatok, csekkek, milyen kevés ideje jut, sose lesz rendes egzisztenciája stb… Akkor ő elkezdi kérdezgetni, hogy milyen árukat szokott eladni, milyen jó partyk lehetnek a drága piákkal, honnan származnak a termékek, milyen jó lenne ott élni, milyen olcsó lenne ott, milyen időjárás lehet arra, etc etc.
Szerintem ez a maga módján nagyszerű és több ilyen beállítottságú emberrel kellene, hogy összehozzon minket a sors, akik elfeledtetik velünk a valóságot, vagy rá tudnak világítani a jó dolgokra, megindítanak a fény felé, kitárják az ajtókat, álmokat tudnak elénk vetíteni.

Internetes társkeresés

Hahó, hahó! Ugye vége a nyárnak, már októbert írunk, de még nincs túl hideg még. Azé’ érezni hogy love is in the air. Tombolnak az internetes társkeresők.

Messze ez a kedvencem, véletlen bukkantam rá. Majdnem jobb, mint az a kép amit anno láttam: “Meghitt karácsonyi ünnepeket kíván a TitkosViszonyponthu”. Az élet rövid. Lépj félre. LOL. Érted, nem az hogy légy szabad, kezdd újra, vagy valami… Neem, hát b.sszál félre! Minden regisztrált házasnak küldeném Piramistól a Ha volna két életem c. számot

Többé-kevésbé tapasztaltnak mondható internetes társkeresőként szólnék pár szót, s adnék pár intő tanácsot nektek.
Először is: az internetes társkeresés megítélése – GÁZ.
Így ni, nagy betűvel kiemelve. Amikor megkérdezik, hogy hol találtatok egymásra rohadtul szégyellni fogod hogyha wéwéwépont…-al kezded a hely nevét…

Az internetes társkeresés pont az a hely, ahol nem szabadna, hogy illúzióid legyenek, mégis 90%-ban illuzionisták használják. Mondhatnám, hogy hazudnak, de inkább a szépítés jellemző, vagy ugye amiről -egyelőre- nem tudsz, az nem fáj. Ez alatt azt értem, hogy lehet:
– gyereke van (nem biztos, hogy jelenleg vele él)
– van párja/haldokló kapcsolata
– túlsúlya (de hát azt mondtad táplálék kiegészítős reklámarc vagy! – jah, hát izé, én vagyok az “előtte” csávó)
– egyéb esztétikai hiba (abban reménykedik hogy belé szeretsz mielőtt találkoztok)
– családi problémákkal küzd
– éretlen (azon mindig gondolkodjunk el, hogy aki egyedül van, azok jó eséllyel NEM VÉLETLENÜL)
– kibírhatatlan, önfejű, tudálékos (hatOKJ-s vagy hatdiplomás)
– idősebb korban kapuzárási pánikos (30 körül esedékes családalapítás)
– lehet hogy okos, szép/jóképű, tudja is magáról és átmegy rajtad mint az úthenger (szexuális ragadozó. rrrr)
– krónikusan időhiányban szenved (napi 16 órát dolgozik és a virslik nem főnek meg maguktól!!! Igen kisanyám, irány a konyha. Szex? Majd ünnepnapokon, ja nem várj, akkor végre van idő sörözni a haverokkal…Tudod… az élet mégiscsak rövid… Lépj félre!)

Sok tényezőnek kell klappolnia, hogy ideálisnak nevezzük a társkeresőnket, de ne csüggedjünk. Gondoljunk arra hány ismerős szívta meg a real-world ismerkedést. Ugye arra sincs pénz visszafizetési garancia ha valakit a busz megállóban, baráti társaságban, vagy egy drogtanyán szórakozóhelyen ismerünk meg.

Ja mielőtt elfelejtem. Még mielőtt nagyon-nagyon-nagy elvárásokba bocsátkozunk, egy kicsit nézzünk magunkba. Vírus havert idézve a MÁV sztrájkkal kapcsolatban, a MÁV-tól elvonatkoztatva passzol is a mondanivaló:
“Aszondja kistáska mennyi kabala van a zsebedben, kificcented, azt se cigi, se kóla, jön […] azt nem is ismerjük egymást, mint Robinson (C.) a bankautomatát, én meg azt mondom jól van öcsém itt van dobok ki két szál cigit azt […] az a lényeg hogy az egész, komolyan mondom, olyan messze áll mint dobostorta az ütőtől gyerekek. Nem. Az, hogy ott a becsület. Vagy a norma… Nem… A PÉNZ! Az átkozott pénz befolyásolja az egész g.cit. […] Azok az emberek vagy mik odajönnek kajakra azt mondják adj egy kis pénzt öcsém, se cigi se kóla nem is láttuk egymást […] nem az, csak az, hogy érted, odarakódnak, el kell darálni, hogy mi a hányás. Ugorj ki a zsebedből és ennyi. […] Tudod mit érnek el ezzel? A 220-ba belehugyozhatnak hatezerrel! […] Azoknak az emberkéknek üzenném, hogy egy… ilyen picit… vegyenek már vissza! Mi kell nekik még több ennél? Hallod? Jó hogy nem elvárják azt hogy banán szoknyás lányok fél kókuszhéjba vigyék a nagy fröccsöt nekik”

Erről jut eszembe, bemutatkozásnál ne használjunk idézeteket, a magyar nyelv egyébként is fonetikus ne jáccunk rá még jobban, a kirakott képünk életszerű legyen (attól, hogy napi 3 órát töltesz a fürdőszobában még nem ott élsz!), és lehetőleg természetkép ide-v-oda látszódjunk jól a képen. Társkeresőn az nem játszik, hogy balról a negyedik jegenyénél integetek.

II. felvonás: A találkozó.
Ahol minden eldől, lehull a lepel, eljön az igazság pillanata, satöbbi. Pár dolog a teljesség igénye nélkül:
– Törekedjünk az életszerűségre (mindjárt kifejtem)
– Ne erőltessük feltétlenül elsőre a kettesben való sétát (főleg eldugott helyeken, a kirándulás szájensz fiksön internetes első míting esetén, oké?)
– Ha nem éhezünk otthon ne kajáljunk a másik kontójára
– Lehetőleg ne toljuk be suli/meló és egy baráti találkozás közé a randit
– Lehet baszakodni a lassabb tempóval, azért egy csókkal, szájra puszival (vagy bármilyen más visszajelzéssel) illik a másik tudtára adni, hogy érdekel.
– Voltak már itt randi ötletek pároknak, meg frissházasoknak meg mit tudom én, de most személyes tapasztalatként tanácsolom, hogy ha lehet minél élet-szagúbb legyen az egész. Menjetek el bulizni, menjetek valami baráti társaságba, mindenképp legyen átlagos program.
– Tény: 2 idegen nem fog tudni soha a büdös életbe felszabadultan beszélgetni egymással. Még kajálni sem mertek egymás előtt, nehogy “mákos” legyen a fogad.
– Mégis csak első benyomás, kb. egy egészségeset sem mer káromkodni az ember.
– Ne vigyük el a hobbi körünkbe a kiválasztottat, ne érezze magát lealázva sem. Tudom, hogy megmutatnád milyen okos-ügyes kis pacák vagy, de ez inkább lealázásként fog lecsapódni hidd el.
– A beszélgetés semmiképp ne csapjon át lelkizésbe. Te már túl vagy az exeden, jobb híján mosolyogj, vagy pillázz.
– Ha intelligensnek akarsz tűnni ne az előző tárgyad előadását kezd el kántálni, ne is kezdj bele társadalomkritikába, hanem igyekezz megnevettetni a másikat. (IGEN, TI IS LÁNYOK). A humor az egyik legfőbb jele az intelligenciának.
– Engedd el a negatív energiákat, ne legyél befeszülve.
– Tudom, el se kéne mondanom… NINCS FACEBOOK. Gyanús, vagy azt jelenti untatod. Még akkor is ha olyan cukin bocsánatot kérsz, hogy most meg kell nézned. NEM KELL!!!!!!
– Lehetőleg legyél egyéniség, de ne lődd le a poént, hogy mitől vagy olyan, amilyen. Ha például nagyon nagyon nyugodt vagy és benyögöd, hogy kung fu-zol, abból az jön le hogy iccccipicit túljátszod a szereped… Ugyanez vonatkozik részemről a vallásokra is. Ne érezze a másik azt, hogy valami ‘uralkodik’ feletted, se ideológia, se Isten, se semmi. Önmagad vagy. Világos?
– Ezt a tippet most kaptam, (bár BB is jelezte korábbi posztban) hogy használj parfümöt. LEGYEN SZAGOD. Hosszú és dús hajnál a samponod fog döntő lenni. A savanyú vagy összeizzadt hajszag nem szexi. Ezen kívül döntő a ruha illat, és a bőr szag. Legyen kellemes, mégiscsak első tali meg minden, még ha vonzani nem is sikerül legalább ne taszítsuk a másikat ilyen aprósággal.
– Ne vitatkozz! Első randin összezörrenni még gázabb, mint neten ismerkedni. Muhahaha. Ez most gonosz volt, hogy rögzüljön:)

Következő téma, amivel jelentkezek: “Growth Plan”

666

Most vettem észre, hogy ilyen cuki baba kék kezelőfelület ugrik elő ha az új bejegyzés gombra nyomok felül. És a megosztás gombnak tiszta MÁV logó beütése van. Lol. Mindegy maradok a témánál, egyelőre guide2love van, nem pedig guide2wordpress rejtelmei.

Beírod a google képkeresőbe, hogy “Love” és előugrik egy halom idilli képhalmaz… Párok távol a civilizációtól, susnyásban meg réten enyelegnek, vagy tengerparton egymás ölébe ugrándoznak. This is the Love, tessék-lássék. Das ist die Liebe. Fura, hogy a fotográfia és a filmek különös fényekkel, életidegen beállításokkal szemlélteti a szerelmet. Agymosás szagot érzek,*kétségbeesés* talán nem is voltam soha szerelmes ha nem ugrott az ölembe valaki a naplementében??

Az igazi lényeg mélyen a  képek mögött lapul. Kitartás, ragaszkodás. Szó sincs tökéletességről.
Az úgynevezett kampány időszak után mindig felszínre törnek a gyengeségek, ugyanis nem természetes állapot az, hogy mindennap jó kedvünk van, és minden klappol. Lesznek nehéz napok, amikor támaszkodnunk kell valakire előbb vagy utóbb. Az pedig nem mindig szexi, nem mindig túlexponált, nincs rajta filter. Akkor mi van a legtöbb kapcsolatban? Intenek, hogy bocsi de én erre szerződtem:

A kapcsolatok java részét megmagyarázhatatlan féreg rágja ketté, mások arra hivatkoznak, hogy az ember valójában nem is monogám lény hisz’ mindig mást akarunk, változnak az igényeink, meg 7 évente cserélődik a sejtállomány, sok efféle fa’ságot hallottam már. Lényegében a meggyőződés és a hit számít. Ha a fejünkben az a kép él, hogy a Föld négyszögletű és a 4 sarkát teknősök tartják, akkor eszerint élünk. Azt vallom, hogy fejben dől el az is akarunk-e egy emberhez ragaszkodni vagy sem. Most persze mindennek megvan az árnyoldala meg pszichológiailag miért akar valaki mindenáron egyetlen egy ember mellett megmaradni ? és közben miért vannak olyanok is akik minden héten hódítani akarnak… Ezekre nem tudok ennél fogva nem is óhajtok válaszolni 🙂

~ A mikroklíma megteremtése ~
A mikroklíma egy adott klímán belül eltérő tulajdonságokkal bíró kisebb terület, amelynek páratartalma és hőmérséklete eltér a növényzet és a helyi földrajzi sajátosságok által.
Valami ilyesmire képes átvitt értelemben egy kapcsolat, amikor a világban vihar tombol, akkor az otthoni ölelésben gyűjthetsz erőt és bátorságot kimerészkedni. Egy kapcsolat képes felvonni a kert fölé a jéghálót és felfogni a világ külső hatásait. Amelyik páros ezt nem tudja végrehajtani, azoknak a hálója szét lesz bombázva (tányérokkal és poharakkal:))

Végül pedig egy kis elmélkedés a 666-ról. Igyekeztem kiszedni a felesleget, de nem akartam csorbítani a mondanivalóból… Nagyon érintőlegesen van köze a fenti soraimhoz, inkább csak érdekességképp hoztam egy ilyet is. (Művelődni)

Az egyetlen, mondjuk, adatot, amely az Antikrisztus felől kétségtelen, senki sem érti. János Apokalipszise azt mondja: Hatszázhatvanhat. És hozzáteszi: íme a bölcsesség – hóde hé sophia estin. Hatszázhatvanhat. Fejtse meg, aki tudja. Mint oly sok tudás, kezünkben van és nem tudunk vele mit kezdeni […]  Az Antikrisztus nem személy. Nem ember. Lehet, talán, nem biztos, hogy valamilyen formában emberi alakot is fog ölteni, de akkor minden inkább lesz, mint ember, inkább szörny, visszájára fordított, zűrzavaros, hatalmaskodó lesz, borzasztó, megrontó, de ezenfelül még erőszakos és vérengző és hazug és dühöngő is. […] Az Antikrisztus nem alak, nem ember, nem lény, nem test-lélek-szellem olyan egysége, mint amilyenek mi vagyunk. Hiszen éppen ez az. Ez a titka. Talán ez az, amire János azt mondja, hogy íme a bölcsesség. Az Antikrisztus éppen a személytelen. A nem-ember, a nemlétező, a semmi, a hiábavaló, az üres, a sötét, a bűn, a tagadás, a nem valami, nem valaki, hanem a semmi, amit az ember akkor tapasztal és él át, amikor szembekerül az átkozott és buta kényszerrel, a személytelen erőszakkal, azzal, amely mögött nem áll ember, hanem éppen a Személytelen. Szembekerül vele, megborzad, meg akarja nézni, megfogni, de a semmibe nyúl. Semmi. Nemlétező. Talán ez a Hatszázhatvanhat. A személytelen terror. Rémület és reszketés […] Az Antikrisztus kolosszális valótlanság. A borzalmas nemlétező. Mondjuk úgy, hogy a bűn – vagyis: Istenen kívül lenni, a semmiben és az űrben és a sötétben és a tagadásban és a megsemmisülésben. Mert a bűn éppen a nemlétező. Aki bűnt követ el, az önmagát személyes létéből, vagyis a szellemből, vagyis a valóságból, végül Istenből kizárja. Nemlétezővé vált. Mert Isten az egyetlen valóság, ahogy Coventry Patmore mondja, the divine is only real. Az Antikrisztus nem lehet ember, alakot nem ölthet, történeti személy nem lehet, mert éppen a negatív lét. Mi a borzalom a személytelenben? Az, hogy megszólíthatatlan. Az a személytelen, ami a terrorban, az erőszakban, az ínségben, a szükségben, a felelőtlen irtózatkeltésben nyilatkozik meg, abban, ami a földet ma a rémület és a reszketés helyévé tette. Tromos kai phobos. De senki se tudja, hogy a föld miképpen lett ilyen. Miért? Mert nem az ember csinálta, hanem a nemlétező, az értelmetlen és a vak és a komisz és az őrült. Főképpen őrült. És valótlan. Mert, értsük meg, csak a személy valóság. A személy, vagyis a szellem, végül Isten. The divine is only real, mondja Coventry Patmore. Ami rajta kívül van, az a megsemmisülésbe lóg. Lehet, hogy János apostol ezt akarta elrejteni abban, amikor azt írta, Hatszázhatvanhat. Íme a bölcsesség. Az Antikrisztus megszületését hiába várjuk. Sohasem fog megszületni. Fognak továbbra is születni és egyre többen hitványak és pimaszok és vérengzők és hazugok és visszájára fordítottak, de az Antikrisztus nem születhetik meg, mert nem személy. Még csak nem is dolog. Az Antikrisztus a személytelenség ténye. A megszólíthatatlanság. A megsemmisülés ténye. Hatszázhatvanhat. Íme a bölcsesség. Az Antikrisztus az aperszonális legátoló szükségszerűség. Az anonim borzalom, ami például a hivatal vagy a technokrácia, vagy a rémállam, az irtózatos tény, amellyel szemben védtelenek vagyunk, nem, mert tőlünk független, hanem, mert ezt a nemlétezőt mi valósítjuk meg és mi csináljuk és mi tartjuk fenn és mi ragaszkodunk hozzá. Egyetlen pillanatában sem valódi. Egyedül az isteni a valódi. The divine is only real. Az Antikrisztus testetlen és lelketlen és szellemtelen fikció. Hatszázhatvanhat. Ez az, ami most és ma van. Ebben a valótlanban élünk. Ez az Apokalipszis végső szakasza, a személytelen terror megjelenése, mindenki reszket, mégis itt van és tény és mindenki csinálja. Semmi és mégis tény. Senki sem személyesítheti meg. Mégis itt van. E napokban sokan és sokszor szóvá tették, hogy ma úgyszólván nem történik semmi, ami ne kívánna rajtunk valamiféleképpen segíteni, politikában és gazdaságban és tudományban és vallásban egyáltalán nincsen mozzanat, amely mögött ne a jó szándék állna. Biztos. Akármilyen ügyefogyottan, de ez a jó szándék jelen van. Szekták és államok és szervezetek és művek. Csupa jó szándék. Egészen biztos. De minden ilyen jó szándékot belülről valami megőröl, alig kezd el élni, máris csődben van. A nemlétezőbe porlad. Ez az egyetemes romlás jelenléte. Nem lehet segíteni. A megsemmisülés állandó jelenléte. Az ember csaknem megrendítő erőfeszítéssel készít állami és társadalmi és gondolati és tudományos és ipari és gazdasági terveket, egy percben az egész visszájára fordul és ahelyett, hogy segítene, a romlást fokozza. Egy idő óta az emberi létezés egész területén nincsen és nem volt olyan szándék, amelyre ez érvényes ne lenne. Meg akart bennünket menteni. S amit elért, még több rémület és reszketés. Ennek a minden jó szándékot és segítést belülről megőrlő és felbontó személytelen hatalomnak vagyunk kiadva. Ez a Hatszázhatvanhat. Ez az Antikrisztus. Semmiféle természeti megjelenése nincs. Nem rovar, nem féreg, nem mikroba. Absztrakt és fiktív. Talán annak az embernek viselkedéséből érthető, akit Proust dompteur-nek nevez. Ez az állatszelídítő. A cirkuszigazgató. Egyik kezében cukor, a másikban ostor és tüzes vas. Egzecíroztat bennünket. Köteleken és karikákon kell átugranunk és körbe kell futnunk és szép sorba kell állnunk és egyszerre tapsolni vagy kiabálni, hogy éljen vagy vesszen, halál reá. Gömbökön balanszírozni kell és fejünkön kell állni és a labdát szájunkkal elkapni és masírozni és egymásra a puskát ráfogni és a másikat jelszóra lepuffantani és indulókat énekelni. Azt lehetne kérdezni, hogy a dompteur, vagyis a cirkuszigazgató az előadást kinek és milyen nézőközönségnek rendezi? Tűnődve nézünk egymásra. Nekem nem. Neki sem? Nem, igazán nem. Neki sem. Kinek? Miért van ez az egész fene nagy díszelőadás? Senkinek se kell. Mindenki unja, mindenki szeretné a cukrot és fél a tüzes vastól és az ostortól. A dompteur hülye. Azt hiszi, hogy az előadás kell. Nem, az egész mutatvány senkinek se kell és a legjobban szeretnénk már végre hazamenni, de nem lehet, kötélen kell táncolni és hurrázni. A cirkuszigazgató nem veszi észre, hogy az előadást az absztrakt személynek rendezi, vagyis a kell nem személyes, hanem absztrakt kell. Nincs közönség. Körös-körül a semmi és az űr és a valótlan és a fikció és a kényszerképzet és az őrület. Főképpen az őrület. Az előadás senkinek se kell, mégis tart és végig kell játszani. Amíg rájövünk, hogy nincs is közönség. Andersen meséjének ez pont a fordítottja. Ott a király büszkén lépeget a nagy ünnepen pucéron, abban a hiszemben, hogy a világ legszebb ruháját viseli. Mi itt a semminek komédiázunk, abban a hiszemben, hogy a világközönség színe előtt a jövőt csináljuk. Hol a néző? A cirkusz üres. Az igazgató őrült. Nem látja, hogy közönség nincs. Vagyis a néző a személytelen. Az absztrakt. A nemlétező. Ez az az absztrakt és nemlétező személytelen semmi, ez a sötét és üres kényszerképzet, ez a Hatszázhatvanhat, az Antikrisztus. Íme a bölcsesség.

(Hamvas Béla – Silentium részlet)

22 nap

asdasdasd. vállak bemelegítve. 3 2 1 . taps. mehet az írás!

Sikerült lezárnom a több éves huzavonámat és már dugni sem járunk össze ! 22 nap.
Igazából ezúttal már összejövős posztot akartam írni, de a szerelemhez nincsenek jól bevált módszerek és pont ez a jó benne. Nem kémia, nem pszichológia, semmiféle tudományhoz sem köthető. Szerelem van. Punktum.

Egy kismacska és 22 nap.
Van az a bizonyos utolsó csepp. Éreztem. Plusz egy cukor szemecske a mérlegre. Amikor érzelmileg átlendül a másik oldalra az ember. Amikor azt mondod, hogy neeeem. Ezt én már nem bírom ki ép ésszel. Exem beszerzett egy új kismacskát. Cuki fehér. Tetszett is. Összevissza ugrált, én meg fröcsköltem a vízzel. Épp tanulta mit szabad és mit nem. Hát sok mindent nem szabadott. Mégis ez a dög, ez a pamacs vezetett el az érzelmi fordulóponthoz, hogy én bocsánat, de nem bírom elviselni. Aztán ki lettem rakva olyan dumával, hogy ennek nem lesz jövője köztünk blablablablablabla. Én meg annyit mondtam:

Jó.

És feldobtak egy állást cseresznyekertbe szöszmötölni. Kérdeztem mennyi lesz a napi munkaóra. 11-12. Amiből aztán lett 16-18 is. Nem volt időm érezni, gondolkodni, nosztalgiázni, depizni. Nem volt netem. Nem is értem rá, nem volt erőm a külvilággal foglalkozni. Non-kávézóból átmentem napi 8-ba végül. Megtanultam tökéletesen kézen állni. Megtaláltam a balance-t önmagammal. Fura, mert 1 éve próbálgattam és pont most jutottam el idáig 🙂 22 napig tartott ez a paradicsomi állapot, azóta itthon vagyok és új emberként tértem vissza. Főnix újra főnix ^^ 😀

A kiszemelt lány akiről a posztot akartam írni, na hát az talált magának valami táncos pasit.
Erről eszembe jut, ahogy a főnök ordibálta habzó szájjal az egyik órabéresünknek:
Főnök: Bobiiiii!!!!!!! MEGÖLLEK!
Bobi: Mit bánom én! 😀

Romániai magyarokat hoztak dolgozni, akik még mindig valamilyen szinten falusi állapotokat őriznek. Nyilván a szerelemről is másképp vélekednek, mint mi városiak, a felgyorsult világban, és bár náluk is van facebook, az igazi hírfolyam az utcákon van: ha valaki túl sokszor vált partnert az nem sokáig fog. Híre megy 3-4 faluval odébb is ha hülye vagy. Kicsit kegyetlen rendszer, de önmagát szabályozza. Viselkedj, mert megvernek a családtagok, megköveznek a főutcán. Egészen rákaptam a varázsára. Beválasztottam magam mellé egy fiatal párost akik gyengén szedtek, nekik jobban megérte akkor órabérben segíteni a szállítmány összekészítésben, ebédosztásban etc., jó volt őket nézni, még csak 1 éve jártak, de komolyan gondolták (18-19 évesek). Náluk az még a szokás, akit elsőre választasz az marad meg életed végéig. Igen most arra gondolhattok amire én gondoltam és szóvá tettem “Szép dolog a szerelem… 2 napig!! :D”
Ez onnan jött, hogy egy osztálytársam 2 évig halálosan szerelmes volt egy csajba, bánatában már szétfüvezte, ginázta, katizta magát, aztán végre beadta a derekát a csaj. Jártak. 2 napot. Aztán letiltotta a gyereket, nem beszéltek többet. Na újabb 1 hónap füvezés, nagy depi, na de innen jött ez a szállóige.
Na konkrétan megsértődtek, hogy ők nem ilyen 2 naposak. Már-már meghatódtam. De azért megnézném őket még 1 év múlva :DDDDDDDD
*gonosz vagyok* =/

A kedvenc képregényem, avagy miért szeretünk bele mindig abba akibe nem kéne 😀 !

Hülyeség és szorgalom

“- Benjii, te méér nem halsz meg?
– Mert… Mert nekem 50 életem van…. nektek meg kettő…”
“KISBENCEKISBENCEKISBENCEKISBENCE
– Mondjad!
– TRRRR. AGYONTALÁLTALAK. HAH HAH HAH…”
“Edző: lassíts! Az ott nem a Schpidermann? Ja nem… de az is így dobálja a fejét menés közben…”
“KISBENCEKISBENCEKISBENCE. AZ ÉREM EGYIK OLDALÁVAL LEHET LŐNI…. A MÁSIK A PAJZS. TRRRRRRRRRR TRRRRRRRRRRR ja pajzzsal nem tudok lőni”

(2013.03.24- Kedvenc beszélgetésrészletem gyerekektől, egy judo verseny utáni kisbuszban)

Ekkor még nem tudtam mi fog velem történni… de elhatároztam, hogy mindenben a legjobbat akarom nyújtani, noha ha ez akkor még csak egy elhatározásként lebegett a fejemben.
Nem húzom az időt, úgyse írnék, mert nem lenne pofám, ha nem hoztam volna tőlem telhetően a maximumot. Ami ebből titeket érdekelhet az természetesen a párkapcsolati vonatkozás… Tehát, 4. évforduló után, mondván mi már túléltünk mindent, ideje új szintre emelni a kapcsolatot. (Ugye ti is sejtitek, hogy ennek nem lesz jó vége?)
Vállaltam részidős takarítós melót, tökre dukált a részidős képzés mellé, én voltam a megtestesült part-time lover.

Nagy reményekkel vágtam bele az egészbe, Lovasit idézve “Én már elterveztem mindent, egy életre elég a dolgunk, ígérem nem lesz sok időnk egyedül lenni, úgy már voltunk…”
Azért elég feszített volt a tempó, éjjel meló, felkelsz délután, főzöl, kaja, takarítás, mosogatsz, délután edzés vagy tanulás, lényegében délután 6-ra kész vagy mindennel, ekkorra hazaér legkésőbb a másik feled is, normális esetben eldörren egy vad “welcome home sweetie” puszi, esetleg egy közös vacsi főzés, ha az meghiúsulna a hormonok miatt akkor úgyis 45 perc múlva csenget a pizza futár, utána be lehet rakni egy-két ruhát a mosásba vagy lementek együtt edzeni, hazaérve meg még belefér egy sorozat/anime/film akármi.
De ez csak a normális esetben című variáció, valójában a kedvesem beült a gép elé és komoly játszmákkal lehetett csak onnan kirobbantani, ami azért gáz mert ha tulajdonképpen 5 óránk van együtt és abból 3 óra gép előtt telik, akkor nagyon komoly sakktudás szükségeltetik mindenre időt szakítani.
Ennyit az együttélés örömeiről. Novemberben már itthonról követtem a világ eseményeit és a sebeimet nyalogatva igyekeztem levonni a megfelelő tanulságot az egészből. Nem kell hozzá végül is hatalmas zsenialitás, azt hiszem a történetet felesleges tovább ragozni. Kedvenc mondásom egyébként, hogy ha a szorgalom hülyeséggel párosul annak jó vége nem lehet. Hát maradjunk ennyiben 🙂

Egyébiránt most, hogy szingli vagyok és tekintve, hogy már most nem tetszik ez az állapot, megpróbálom a blog minden eddigi felhalmozott tudását felhasználni, ahhoz hogy elnyerjem a jelenlegi ‘új’ választottam szívét…

*Folyt köv*

“A jobb történet”

Az utóbbi időben sok mindenben megrendült a hitem, kezdve magától az élettől a halálig. Na de ne szaladjunk. Karácsonyra megkaptam a Pi élete c. könyvet, amit mostanság Ang Lee filmesített meg – egyébként nem is olyan rosszul, de megint csak ne rohanjunk, maga a könyv is ráérős, csupán 100 oldalt szentel a vallásoknak, mert Pi-nek, igen 3 is van. Noha az Isten szeretetéért mindhárom mentora becsüli a 15 éves Pi-t, dühösek lesznek rá, amikor kiderül, hogy három vallást gyakorol. A szülei racionális tudós gondolkodásúak, próbálják is lebeszélni, ha már mindenképp vallás akkor legyen egy elég. Az anyja úgy próbálta neki előadni, hogy nem juthat 3 mennyországba a végén. Pi azt kérdezte, miért hány ország van ott fent?

A válasz: Egy. Erről van szó. Egy ország, egy útlevél.
Ha csak egy ország van az égben, akkor nem érvényes-e minden útlevél?

Dióhéjban. Érdekes elgondolás. De érdekesnek találtam egy másik filozofikus gondolatsort:
Maga az író egy indiai elbeszélő önéletrajzszerű elbeszélését rögzíti és akkor ráeszmél, hogy ez az ember hálás mindenért, csodálatosnak látja a világot, és ha rágondol a saját életére az csak…. “keletlen tényszerűség” és akkor került képbe egy “jobb történet” nevű kifejezés, amit egy kis magyarázattal lehet a hithez kapcsolni. Pi egyszer havas tájra keveredett egy utazása során és látomásszerűen megjelent előtte a Szűz Mária…
A kételkedők persze megmagyarázzák maguknak, hogy valószínűleg fent a hegyekben kevesebb az oxigén és csö-csökken az a-a-agy ellátottsága… Továbbra is elkötelezettje marad a kételkedő ember a “keletlen tényszerűségnek” és nem veszi észre a “jobb történetet”

A szerelem tüze

Talán a többiek közül nekem van a legtöbb jogom párkapcsolatokról írni, mivel lassan, de biztosan 3 és fél éve van egy jól működő kapcsolatom. Ennek ellenére azért ugrottam be ‘blogot’ írni, hogy a szerelmet keressem, ebben nem hazudtam persze. A tűz egyik jellemzője, hogy kialudhat, így a valódi célom e tűz újraélesztése volt némi gondolkodás révén.

Ducky-val beszélgettünk legutóbb a feelingről, akkor még így hívtuk, Szó szerint idézve mindkettőnknek “hiányzik a régi feeling”, egy közös busz utazás, egy beszélgetés valahol üldögélve.

Ehhez elszeretnék mesélni egy másik blog történetet, egy Afrikát végig camp-elő magyar férfi írta le az ottani, afrikai mentalitást és megfogott egy érdekes gondolat, hogy ugye itt “Nyugaton” leginkább az idő pénz. – Time is money. Afrikában pedig az idő… csak idő. – Time is just time. Mivel akkora szegénység van és munkanélküliség, hogy ők nem sietnek sehova: nincs munkájuk, nincs semmijük gyakorlatilag, de ha van is, az sem sokáig lesz…
Nos a régi feeling is valahol ebben rejlett, amikor az idő csak idő volt számunkra. Manapság már az ismerkedést is időhöz kötjük: ráérek öttől kilencig, de nem tovább. És tényleg felállsz kilenckor. Nem maradsz fél tízig, nem élvezed az életed, mert … mert miért nem ?

Ezek a “time is just time” pillanatok alakítják ki a feeling-et, a lelazulást. Szerintem ezek fadarabok a szerelem tüzére. Egy randi lehet szikra, de az igazi tüzet mi tápláljuk tovább.

Nem nagy tévedés igazából azt kijelenteni, hogy e pillanatok megosztása másokon múlik leginkább. Nagyon is kevés ember van, akiket ki lehet szakítani a “time is money” gondolkodásmódból, sőt, minél idősebb valaki, annál nehezebb (lesz)…

A legördülő menüben látok ilyen bejegyzéseket, hogy hogy szedjünk fel egy v több éjszakás kalandokat… Ehhez is volna egy gondolatom:
Nekem sose volt életcélom az egy-vagy többéjszakás kalandok keresése, mint ahogy gyors éttermekben sem szoktam kajálni. Ezek csak gyors fellángolások és nem csillapítják tartósan az éhséget. Az ilyen gyors(éttermi) kalandok tele vannak hazugságokkal, adalékanyagokkal, sminkkel, színezékekkel… Egy baromi nagy illúzió, amit sokan bekajálnak anélkül, hogy tudnák mi rejlik a húson belül…

– Mentalitás váltás? – megtettem.
Eleinte nagyon rossz visszatérni a házi kosztra. Aztán egy idő után visszaállnak az ízlelő bimbóid a természetes alapanyagokra. Tetszik, mert bár kevésbé intenzív, sokkal változatosabb… Bármire képes és ez a bármi is idővel egyre jobbá válik. Tetszik, hogy fejlődő képes, mert a gyors kajád mindig ugyanolyan volt. A gyors kaja nem kísérletezik, a gyors kaja nem változik. A gyors kaja mindig ugyan olyan rossz – vagy jó marad. – A gyors kajának ismered az ízét. Az egyetlen előnye, hogy mindig tálcán kínálja magát némi pénz és várakoztatás után. A gyors kaját a társadalmi elvárások tüzelik fel, az otthoni koszt viszont egészen másképp készül. Egyrészt lassú tűzön így sokkal több időbe telik míg fogyasztható lesz, aztán ott van az hogy tudod miből készül és hogyan készül, gyakorlatilag mindent megtudhatsz róla csak azt nem, hogy milyen íze lesz…

A szerelem tüze és a főzés csak egy metafora, de úgy érzem fontos alapokat jelent a szerelem megértéséhez. Nincsenek jól bevált trükkök, leginkább a mentalitás a lényeg:

Time is… just time.

Nagy számok törvénye

Mindenki vágja a sok hal van a tengerben rizsát egy kis paradicsomszószos körítéssel: hogy majd jön az igazi amit igazából ki se kell pecázni mert nagy fényözönnel kiugrik neked a partra…

Ha nem ismerted ezt a legendát ne éhezz meg, tudod ami könnyen jön könnyen megy, meg hát addig jár a korsóhal az útra amíg meg nem fullad.

Szóval a nagy számok törvényének lényege a próbálkozás. Ha 10-ből 1 csajnak jössz be, bizony végig kell próbálgatni mind a 9-et. Ha szarabb arányod van, akkor mind az ezret, amíg nem fog sikerülni és közben tanulni tanulni tanulni.

Az emberekkel való foglalkozásnak vannak trükkjei. Az első és legfontosabb az érdeklődés. Nem az fogja a csajoknál és a pasiknál átütni a szerelmi gátat, hogy milyen jól nézel ki fehérneműben. A megnyílást lelkileg kell elérni, még pedig apróbb dolgokkal kezdve. Nem rúghatod be a kaput egy mizu-val, és nem is rohanhatod le a másikat lelkizve. Sőt lehetőleg ne is lelkizz, légy erős. A gyengédségnek meg van a maga helye és ideje.

Nem árt egy kis általános műveltség sem. Teszem azt, valakit kiszemelsz valamilyen aprósággal. Marilyn Monroe-s táskája van, vagy szemmel láthatóan kiszúrod a hobbiját, egy pótcselekvését, megkínálod egy cigivel, elmesélsz egy urban legend-et, akármi amivel elkezdheted birizgálni a kiszemelt ember lelki zárját. Egy kis ártatlan érdeklődés még senkinek sem ártott. Nem kell nyomulni, de meg lehet simogatni az emberek hiúságát. Hagyjuk a szép a szemed dumát, legyél személyesebb, dicsérd meg azt amiben érdemi munkája van az illetőnek… Figyelj oda a részletekre, akár a jelentéktelennek tűnő elejtett mondatokra is. Mindenkinek jól esik, ha később is emlékszel dolgokra, amiket mesélt.

Minél több információt szerzel, annál több esélyed van és minél több mindent tudsz minél több emberről, annál pontosabban tudod kiszűrni a neked valót és elkerülni a kínos szitukat vagy halálra ítélt kapcsolatokat is. Próbálkozz. Ha kell száz embernél is, hogy megtaláld azt az egyet. Ne add fel és ne törődj bele! Ha pedig kell, könnyedén lépj tovább… 🙂

Barátság az ellenkező nemmel

Sziasztok!

Én Főnix vagyok/leszek a Guide2Love férfi tagja. Az utóbbi pár évben szinte kizárólag nőnemű barátaim voltak és most az ellenkező nemű barátság pozitívumairól ejtenék pár bekezdést:

– Kiismerheted a női nemet, ha közel állsz valakihez könnyen megosztja veled a részleteket, amelyeket lehet a saját pasija sem tud, mert nem beszél másnak az érzelmeiről. A pasikkal nem tudsz háttér-érzelmekről beszélni, mert mi pasik legtöbbször a saját igazunk/elvünk után megyünk, magyarán nincs miről beszélni. Nálunk egy átlagos párkapcsolati tanácsadás ennyiből áll: Jól érzed magad? -Nem. – Akkor igyunk!

– Barátság által sok csajon áttudsz menni (szex nélkül), mert belátást enged a saját életébe. Lehet egy sima barátként előbb mutat be a szüleinek, felvisz a szobájába hogy várd meg amíg elkészül, egy plázában elvisz hogy segíts neki ruhát választani (megtudod az ízlését), meg tudod mit szeret enni, inni, mit olvas, mi a hobbija, milyen pózban szereti és mindezeket olyan biztonságérzettel fecsegi ki amit érdemes tiszteletben, TITOKBAN tartani még akkor is ha megbotránkoztat vagy nem értesz vele egyet (!)

– Ha szar napod van a lány barátodtól biztosan kapsz egy ölelést, ami bevallom nem esne ugyanolyan jól egy férfitől.

– Egy rosszul megválasztott párkapcsolat tönkre teheti, megkeserítheti az életünket !! De egy barátságban viszont messziről szemlélheted az elvárásokat, tisztázhatod a racionális, irracionális = emocionális elvárásokat.

– Egy közeli barátság megtanít kiiktatni a testiséget, ugyanakkor az apróbb közeledéseket is mélyebben értjük majd. Megtanulod mit jelent ha valaki a válladra hajtja a fejét, megölel vagy ad egy puszit… Megfordulhat a kocka: sokkal többre értékeled majd ezeket a szexnél.

– Egy barátság jó alkalom játszani a tűzzel. Attól függetlenül, hogy önzetlen alapokra épül (leginkább bizalomra), nem árt vigyázni vele vagy RÁ, nehogy veszélyessé váljon. Pénzt, munkát sose előlegezzünk meg, tényleg csak olyan dolgot ami belefér az önzetlenség mappába, tehát egyáltalán nem várunk érte viszonzást. Ebbe beletartozik az uzsonna felezése, egy darab rágó, egy füzet kölcsönadása, 1-2 óra beszélgetés, elkísérni valahová ha nem akar egyedül menni, egy ölelés, egy puszi, de semmi esetre sem több… Aki többet kockáztat lelke rajta.