Seen by 35

Tini korunk óta a social media kisebb változáson esett át, mióta a facebook-ot ellepték az anyukák, apukák, nagyszülők és ciki távoli rokonok kommentelnek csak a képek alá olyanokat amiket legszívesebben törölnénk, de udvariasságból csak egy “köszönöm szépen”-re futja. A fiatalok áttértek más platformokra, és akik fiataloknak akarnak tűnni, követik a példájukat. Valahogy így lett belőlem is moderate insta felhasználó.

Egyre trendibb nem-megosztani social media-ban magunkról semmit, vagy csak nagyon ritkán, de akkor annál jelentőségteljesebbnek hat, külön értesítés is jön már róla, ha valaki olyan post-ol valamit, aki rég nem tette. Néha felrakok random ezt-azt, értsd: kb. van 6-7 post-om, amiből néha törlök is, mert minek annyi, és néha befigyel egy-egy story, az úgyse marad meg. És persze élvezettel, mint az őzike, azt nézem, hogy nézik-e… Így jutottam egy egész érdekes, de persze néha elszomorító megfigyelésre:

Egy átlagos post nézőközönsége a következőképpen alakul:

• átlagosan 35-40 emberből
• 3 ex (5-öt tekintenék annak)
• 5-8 srác akikkel más-más okokból, de nem lett semmi (belőlük is lenne még)
• ritka mint a fehér holló, hogy olyat látok a listában, akit igazán szeretnék

Egy kollegám fogalmazta meg nagyon elgondolkodtató módon a kérdést, amit azóta én is felteszek magamnak:

Ki fut ki után?

Mert minden kapcsolatban van, aki teper a másikért, mindig próbál a kedvére tenni. Aki úgy érzi, hogy meg sem érdemli a másikat és fél, hogy egyszer elmúlik ez a csoda, hogy mégis vele van.

Na, hát ha nem is ennyire fekete vagy fehér, de azt hiszem azok követnek figyelemmel, akiknél úgy váltunk el, hogy előbb lett lezárva, mint feldolgozva, hogy vége. Hajlamos vagyok drasztikusan, vagy vállat vonva véget vetni annak, ami úgy érzem halálra van ítélve, bármennyire is jó volt, vagy nem akartam volna, hogy vége legyen, valahogy belém van táplálva, hogy emelt fővel és ne megalázva lépjek ki egy kapcsolatból.

Azt hiszem tehát, hogy egészen jó indikátor a social média által mérhető érdeklődés: ha valaki szinte minden post-odat megnézi vagy like-olja, akkor bármi is történt és bárkivel is van azóta, érdekled még. Lehet, hogy csak azért, hogy hátha nem vagy olyan boldog, mint amilyennek ő képzeli magát, lehet, hogy csak mert kárörvendeni akar, hogy épp szingli vagy, vagy pont erre vár, vagy csak nosztalgiából. Ez mind nem számít. A miért. Az elvarratlan szál ott van. Kísért.

Viszont ugyanígy, ha valaki alig nézi meg, pedig tudod, hogy amúgy használja a platformot, akkor bizony érdemes szépen csendben elfogadni a tényt: nem érdekled. Ennyi. Hiába pattogsz, hiába próbálkoztál. Lehettek “barátok” (ugyan már.) vagy ismerősök, kollegák, stb., semleges vagy.

Ideje taktikát váltani.

How to get out of friendzone By Wil Aime

Havercsaj vs. Crush

Pénteken volt céges bulink Gödön, lecsófőzős, íjászkodós, focis, strandröpis, ugrálós, iszogatós móka, mint szokott. Busszal vittek ki minket meg hoztak vissza valahogy 11 vagy éjfél körül. Sikerült kellemesen részegre innom magam, olyan vidámra, hangosabbra és mindemellett elvesztettem a koordinációs készségem is: háromszor magamra öntöttem a sört és az utolsó tequila után már látványosan erősen kellett koncentrálnom, hogy eltaláljam a kupakkal az ásványvizes palackot és rácsavarjam végre.

Ott volt a régi és az új reménytelenem, valamint két árnyékom, szóval elég hamar úgy döntöttem, hogy nem érdekelnek a pasik egyáltalán ma, csak a sör, lecsó, trambulin és a haverok. Az árnyékaim a héten már nagyon az idegeimre mentek, szóval boldog voltam, hogy elbújhatok egy baráti társaságban. Bár előtte napi iszogatáson Michal kérdezte, hogy jövök-e és többször is próbált beszervezni röpizni, nem engedtem a kísértésnek: bár még mindig úgy tűnik, mintha szeretne a közelemben lenni, tudom, hogy nem lehetne semmi, a haverjának lenni viszont csak megnehezítené az így se könnyű helyzetem. Igyekszem nyugodt és józan maradni, miközben a fejemben folyamatosan pörög a visszaszámláló, hogy úristen, már csak 3 napom van vele lenni, mielőtt elmegy, hülye vagyok, hogy nem csinálok semmit, csak hagyom hogy leteljen az időm… Viszont valahogy sikerült visszafognom magam, elterelni a gondolataimat és nem vele töltenem a délutánt és estét.

Helyette a jelenlegi Mr. Crush-al beszélgettem hosszasan, majd csatlakoztunk a csapathoz. Múltkor egy sörözés alkalmával azt az infót kaptam, hogy azért nem ment haza egy hónapig, mert egy hónap szünetet tartottak az asszonnyal. Azután pedig azért mondott le egyhuzamban több programot is, mert feljött pestre és próbálták megmenteni a házasságukat. Amikor a grillparty-t mondta le sms-ben, úgy gondoltam ideje kicsit stratégiát váltani:

1. Nekem sürgősen el kellene ezt az egészet felejtenem még ötlet szintjén is
2. Leszek aki vagyok alapon, helyre kellene ráznom a dolgokat és annak lennem, aki ebben a helyzetben lehetek: havercsaj

Szóval a szokásos harci helyzetet vettem fel, és kedves, előzékeny, jófej és megértő vagyok, mindezt úgy, hogy mással se vagyok különb. Meg kell tartani az egyensúlyt. Továbbra is hívom mindenhová, mint a csapat tagja, de még ha néha előnyben is részesítem, kompenzálok. Nem azzal, hogy bunkó vagyok, vagy mással vagyok extra kedves, vagy keresztül nézek rajta, hanem azzal, hogy egy lépéssel közelebb lépek a friendzone-hoz. Olyan ez, mint a sakk. Egyszer az egyik lép, egyszer a másik. Ha a másik nem lép, te sem léphetsz, csak azért, mert türelmetlen vagy. Ki kell várni. És ha soha nem lép többet, akkor bele kell törődni, hogy ez egy lejátszatlan meccs marad.

Egy másik dolog, amit megtudtam róla, hogy nem nyílik meg könnyen, alapvetően nem ő a hangadó a társaságban. A fiúknak igen, de nekem pl. még sose beszélt az otthoni problémákról. Talán nem is fog. Viszont annyit már elértem a néma hadművelettel, hogy hazafelé annak ellenére, hogy utál fotózkodni, egy hirtelen ötlettől vezérelve felvette a kalapom és megkérte Tomit, hogy fotózza le, majd odahívott, átkarolta a vállam, aminek egyből két közös fotó lett az eredménye. A néma hadművelet annyiból állt, hogy ha alkalmam nyílt rá, “véletlenül” hozzáértem. Nagyon ügyelve, hogy pl. amúgy keresztbe tett kézzel mellette állva, másra figyelve/nézve (aki beszélt épp), de egyik lábamról a másikra állva összeérjen a karunk például. De mikor ő is és egy másik haverom is egyedül ültek le a buszon egymás mögé, nem mellé ültem be. Meg lenyúltam neki egy szelet sült kolbászt a lecsó előkészületeiből, mert megkívánta, de nem kapott, majd odafordultam Gáborhoz és öntöttem neki a sörömből, mint ő tette egy negyed órával előbb, mikor nekem fogyott ki.

Visszanéztem a közös képünket jó párszor. Majd más srácokkal készült közös fotóimat is. És egy teljesen egyértelmű különbséget találtam azok között, akiknek csak egy havercsaj vagyok, és azok között, akik szerettek volna valamit: előbbiek a képeken a vállamat karolja át, vagy minden gond nélkül megölelnek csak úgy random, míg azok, akik akartak is valamit, a derekamat fogták át. Teljesen lényegtelen apróságnak tűnik, mégis annyira jellemző gesztus. Szóval pénteken sikerült is havercsajjá beskatulyázódni nála. De még nem döntöttem el, hogy ennek örüljek-e vagy sem…

Fiú-lány barátság vs. lány-fiú barátság

Nem is olyan régen került szóba egy volt csoporttársammal beszélgetve, hogy létezik-e az igazi fiú-lány barátság. Mindeddig meg voltam róla győződve, hogy igen. De a helyzet az, hogy még annál is ritkább, mint gondoltam. Illetve ahogy vesszük… Lány-fiú barátság határozottan létezik. Fiú-lány barátság nem igazán. 😀

Akár ha csak a saját dolgaimon elgondolkodom, elmondhatom, hogy mi lányok hajlamosak vagyunk megbízni és igazi barátként tekinteni srácokra minden hátsó szándék nélkül, naivan és megosztani vele a legapróbb titkainkat is. Akár komplett felhasználó kézikönyvet is adni magunkhoz. Könnyebben megnyílunk valakinek, akinek nem kell folyton megfelelnünk és a lehető legjobb formánkat hoznunk, valakinek, akivel szemben nem kell félnünk, hogy véletlenül olyat mondunk, amiért kiábrándul vagy elhagy minket. Valakinek, aki nem ítélkezik és a mi oldalunkon áll. Ez lenne a fiúbarát.

A gond ezekkel a fiú barátokkal van. Mert hát, mint újra és újra kiderül, a fiú barátok már nem ilyen önzetlenek. 😀 Vagy már rögtön az elejétől többet akarnának, csak nem volt tökük úgy indítani, ahogy kell és a friendzone-ban landoltak, vagy idő közben jöttek rá, hogy többet szeretnének. Ez többnyire ugyanabból adódik, amiket fonyx is írt. Mert ez a fajta bizalom és nyitottság ezerszer jobb, mint ami egy kezdettől fogva kapcsolatnak induló ismerkedésből kialakulhat. Ismered a másik minden reakcióját, jó és rossz tulajdonságait egyaránt, nincs zsákbamacska. Megoszthatsz vele bármit, ahogy ő is megoszt veled, nincs titkolózás, féltékenykedés. Azt gondolná az ember, hogy annyira tökéletes, hogy már csak a szex hiányzik belőle. 😀 És persze mikor hozzá képzeled, természetesen még az is tökéletes. Egy lánybarátnak ilyen nem is igazán jut eszébe, mint opció.

De persze ez megváltoztatható. Erre most rögtön három saját sztorit is tudok mondani. Az első eset még gimiben volt, egy szőke kékszemű kedves aranyos vízilabdás srác volt. Ő kezdettől fogva oda volt értem, tudtam is, csak nem vettem róla tudomást, számomra csak barát volt. Egészen addig, amíg fel nem adta, kevesebbet találkoztunk és összejött valami csajjal. 😀 Akkor fordult a kocka. Először csak rácsodálkoztam magamra, hogy féltékeny voltam. Aztán egyre jobban hiányozni kezdett… De persze az a lány vagyok, aki inkább szenved magában, mint hogy lépne, ha a másik foglalt. Hagy legyen boldog, végülis én voltam a hülye aki elszalasztotta a lehetőségét. Na hát ez a jófejség nálam addig tartott, amíg meg nem tudtam, hogy annyira nagyon nem szerelmes abba a csajba, csak van neki… Na már most mi akkor olyan barátok voltunk, akivel, ha hosszan megölelem és a fülébe súgom, hogy szeretlek, hozzá kell tenni, hogy de tényleg!. Így egy darabig eltartott, mire felfogta a különbséget. De amikor igen, leszállított a pillangó utcai megállóban, hogy akkor most üljünk le egy kicsit, meg úristen és ezt hogy meg jézusom és mióta és huhh most mi legyen… Végül pár nap agyalás után dobta a barátnőjét és egyszer nála is aludtam, smároltunk, de így ennyi és mindkettőnknek iszonyú fura volt. Ennyiben is maradt a dolog, azóta persze nem működik a barátság sem és nem is hallok felőle, pedig próbáltunk barátok maradni.

Másik két sztoriból mondjuk még ennyi sem lett, már csak azért sem, mert hmm néma gyereknek anyja se… Exem baromi féltékeny volt egy csoporttársamra, akinek am van barátnője és soha eszembe se jutott volna akár csak elméleti síkon se semmi vele. De van ez a fura dolog a féltékenységgel, amit már említettem is, hogy hát ha valakire ugye felhívják a figyelmünket, azzal akaratlanul is elültetik a fejünkben a gondolatot. És hát a diplomaosztón egy pillanatra magamat is megleptem vele, hogy ilyesmi egyáltalán eszembe jut. Persze csak egy kósza gondolat volt. Bírtam, jófej és kedves volt, olyan pasija a barátnőjének, amilyen pasira minden lány vágyna… Na szóval normális. 😀 (Jut eszembe, jegyezzétek meg, ha van barátnőtök de kifelé kacsingatnátok – hjajj, mennyi ilyet ismerek, úristen 😀 – halkan csendben megjegyzem: mindig vonzóbb egy olyan pasi aki a jelenlegi barátnőjéről szeretettel beszél és legalább látszólag odavan érte, mint az, aki panaszkodik h mennyit veszekednek meg milyen hibái vannak a csajnak. márcsak azért is, mert ilyenkor abba a szituba képzeljük bele magunkat, h hmm “velem is ilyen lenne”). Szóval van ilyen is…

Harmadik eset egy jó barátom, a változatosság kedvéért neki is van barátnője (hirtelen felmerült bennem a kérdés, hogy ez mennyire lehet véletlen? h mindnek… :/) szóval lényeg a lényeg, h egyszer mikor barátnőjével épp huzamosabb ideig rosszban voltak, mert a barátnője féltékeny volt rám nagyon, neki is addig-addig mondogatta a csaj meg minden, h így elgondolkodott rajta… Mikor mesélte, neki is elmondtam ugyanezt. És mióta mesélte én is elkezdtem gondolkodni rajta. Ilyen ez. De lehet az is a probléma, h a fiú barátaim többsége am is jó pasi… nem tudom. 😀 Vagy tényleg az h mindent megbeszélhetünk. Hogy biztonságban érzem magam. Hogy nincsenek kínos csendek, hogy mindennel és minden ellenére bír. Hát vmi ilyesmi. Persze ez is felejtős. 😀 Az ilyeneket még csírájában el kell folytatni. 😀

Azt hiszem, jobb, ha mindenki maga dönti el, hogy létezik-e igazi fiú-lány barátság és ha nem, mindenki döntsön a saját belátása szerint, hogy kockáztatja-e ennek az illúzióját valamiért, ami aztán vagy bejön vagy nem…

Barátság az ellenkező nemmel

Sziasztok!

Én Főnix vagyok/leszek a Guide2Love férfi tagja. Az utóbbi pár évben szinte kizárólag nőnemű barátaim voltak és most az ellenkező nemű barátság pozitívumairól ejtenék pár bekezdést:

– Kiismerheted a női nemet, ha közel állsz valakihez könnyen megosztja veled a részleteket, amelyeket lehet a saját pasija sem tud, mert nem beszél másnak az érzelmeiről. A pasikkal nem tudsz háttér-érzelmekről beszélni, mert mi pasik legtöbbször a saját igazunk/elvünk után megyünk, magyarán nincs miről beszélni. Nálunk egy átlagos párkapcsolati tanácsadás ennyiből áll: Jól érzed magad? -Nem. – Akkor igyunk!

– Barátság által sok csajon áttudsz menni (szex nélkül), mert belátást enged a saját életébe. Lehet egy sima barátként előbb mutat be a szüleinek, felvisz a szobájába hogy várd meg amíg elkészül, egy plázában elvisz hogy segíts neki ruhát választani (megtudod az ízlését), meg tudod mit szeret enni, inni, mit olvas, mi a hobbija, milyen pózban szereti és mindezeket olyan biztonságérzettel fecsegi ki amit érdemes tiszteletben, TITOKBAN tartani még akkor is ha megbotránkoztat vagy nem értesz vele egyet (!)

– Ha szar napod van a lány barátodtól biztosan kapsz egy ölelést, ami bevallom nem esne ugyanolyan jól egy férfitől.

– Egy rosszul megválasztott párkapcsolat tönkre teheti, megkeserítheti az életünket !! De egy barátságban viszont messziről szemlélheted az elvárásokat, tisztázhatod a racionális, irracionális = emocionális elvárásokat.

– Egy közeli barátság megtanít kiiktatni a testiséget, ugyanakkor az apróbb közeledéseket is mélyebben értjük majd. Megtanulod mit jelent ha valaki a válladra hajtja a fejét, megölel vagy ad egy puszit… Megfordulhat a kocka: sokkal többre értékeled majd ezeket a szexnél.

– Egy barátság jó alkalom játszani a tűzzel. Attól függetlenül, hogy önzetlen alapokra épül (leginkább bizalomra), nem árt vigyázni vele vagy RÁ, nehogy veszélyessé váljon. Pénzt, munkát sose előlegezzünk meg, tényleg csak olyan dolgot ami belefér az önzetlenség mappába, tehát egyáltalán nem várunk érte viszonzást. Ebbe beletartozik az uzsonna felezése, egy darab rágó, egy füzet kölcsönadása, 1-2 óra beszélgetés, elkísérni valahová ha nem akar egyedül menni, egy ölelés, egy puszi, de semmi esetre sem több… Aki többet kockáztat lelke rajta.

Hogyan kerülj ki a friendzone-ból?

Bármennyire is hihetetlen, ez is lehetséges. A klasszikus eset, amikor tetszik egy csaj, de nem mersz lépni, vagy nem alkalmas a szituáció és valahogy az a fajta kapcsolat alakult ki közöttetek, hogy már szinte a testvérének tekint, imád, megoszt veled mindent, de csak barátként gondol rád. Vagy éppenséggel szóba is jöhettél volna, csak valamit mégis elrontottál.

1. Akárhogy is történt, ha te többet érzel, mint ő, és szeretnéd a barátságotokat kapcsolattá változtatni, türelmesnek kell lenned és semmiképp se alázkodj meg, ne hozd magad kellemetlen vagy megalázó helyzetekbe. Ne vallj szerelmet, ne zaklasd. A legeslegelső lépés, hogy fogadd el, hogy ő nem érez irántad többet, és a kapcsolatotok csak és kizárólag barátság. Tudom nem könnyű elfogadni, hogy így van, de a legfontosabb mégis az, hogy ráncigáld le magad a racionalitás talajára és vedd észre, ami nyilvánvaló: csak te akarsz ennél többet. Egyelőre.
2. Ha ez megvan, arra is rá kell jönnöd: oka van, hogy miért kerültél a friendzone-ba. Ha ki akarsz kerülni onnan, próbálj meg kevesebb időt tölteni vele, és fejleszteni magad. Ugyanis nincs olyan ember a földön, aki ne tudna még hova fejlődni. Keress új hobbikat (tanulj valami újat, ami nem annyira mindennapi, tanulj meg főzni, vagy válassz egy olyan sportot ami érdekel és nem minden második pasi azt csinálja), edz és hozd ki magadból a lehető legjobbat. Beletelhet hónapokba is, de hidd el, már önmagában a változásért is megéri végig szenvedni azt a pár hónapot.
3. A harmadik lépés, hogy kezdj el nyitni mások felé, ne töltsd minden idődet vele, hanem kezdj el ismerkedni, találkozz más lányokkal is, ne tegyél fel mindent egy lóra. Miután sokat küzdöttél azért, hogy jobb pasi legyél, valószínűleg sokkal több lányt fogsz vonzani, mint eddig, a sikerélmény és a dicséretek pedig önbizalmat adnak és jobb kisugárzással csodákra leszel képes. Arról nem is beszélve, hogy nagy eséllyel ébresztesz féltékenységet és érdeklődést abban a lányban is, akit meg szeretnél szerezni. És kitudja, lehet, hogy még nála jobbat is találsz a művelet során.
4. És itt kezdődik a játék. Először is, ha lépésről lépésre mindent megtettél eddig, amit felsoroltam, és nem hagytál semmit, akkor eljött az ideje, hogy elhívd egy nem-randi-ra. Hatalmas hiba lenne rögtön egy romantikus vacsorára hívni, vagy a lakásodra, esetleg egy moziba. Mindenképpen olyan helyre hívd el, ahova te mindenképpen elmennél, csak nincs kedved egyedül menni. Hívd el vásárolni, vagy visszavinni valamit egy haverodnak, vagy olyan programokra, ahova közös barátaitok is jönnek, lényeg, hogy ne érezze randinak.
5. Flörtölj vele. A leggyakoribb oka annak, hogy egy lány nem tekint rád lehetséges pasi jelöltként, az az, hogy semmilyen jelét nem adtad, hogy komolyabban érdeklődsz iránta, mint nő. Semmiképp se jöjj klisékkel meg elcsépelt bókokkal, mert nagyon kiábrándító. Ha dicsérni akarod, akkor olyan dologért, amire ő maga is büszke, vagy amit más nem vesz észre rajta, egy új ruha, cipő, illat, bármi. Nekem pl. kifejezetten hízelgett, amikor az utcán beszélgetésbe elegyedtem egy kozmetikus sráccal, amíg egy barátnőmre vártam és megdicsérte, hogy szép hosszú egészséges szempilláim vannak, nem sok ilyet látott még, pedig ezzel foglalkozik. De ami ennél is sokkal jobban működik a piszkálódás és komolyan nem vehető célozgatások és megjegyzések. Ilyen például amit egy régi nagyon jó barátom mondott nemrég, (igen, ő is többet szeretett volna anno, de épp más után futkároztam, mint egy idióta) mikor több év után előkerült és a terveiről és arról kérdeztem, hogy most mit csinál, elmesélte, hogy kinn volt Svájcban, az orvosira jelentkezett, valami életmentő szak lenne a cél, aztán ha azt elvégezte és befut, elvesz feleségül, kiköltözünk hawaii -ra egy nádfedeles házba a part közelében és pancsolunk meg élvezzük az életet nap mint nap. 😀 Ez az, amit komolyan nem lehet venni, de azt eléri, hogy elképzeljem a szituációt és még tetsszen is amit elképzelek. 🙂 Vagy egy másik aranyos dolog, amikor egy-egy olyan mondatot szúrsz a beszélgetésbe, amitől olyan érzésed van, mintha már ezer éve együtt lennétek. Például amikor Marcival szóba került egy beszélgetés során, hogy meginterjúvoltak a szülinapomon és celeb vagyok, és kérdeztem, hogy kér-e autogramot, azt felelte, hogy nem kér, majd csak ha válunk. 😀 Vagy amikor felvetettem, hogy mi lesz, ha munkanélküli lesz, és azt találta mondani, hogy “majd te fogod keresni a betevőt”. 😀 Lényeg a lényeg, ne legyél túl direkt, mégis érezze ki belőle, hogy terveznél vele.
6. Ne tegyél úgy, mint egy meleg barát. Ne félj néha hangot adni annak, hogy a lányok érdekelnek. Amíg nem viszed túlzásba, kifejezetten hatásos, ha egy jó csajra megjegyzed, hogy mi jön be rajta, vagy szóba hozod milyen csajok jönnek be neked. Ha már az előző pontokon túl vagy (és nagyon remélem, hogy így van), akkor valószínűleg már nem okoz problémát ha néha-néha megérinted. Ne tapizd le vagy ölelgesd órákig egyik pillanatról a másikra, először csak ritkán, indokolt esetben, átkarolhatod a derekát, vagy karon ragadhatod sietősen vagy fáradtan egy másodpercre a vállára hajthatod a fejed. Nem kell túlzásba vinni, de ha jól alkalmazod, az ilyen apró “véletlen” vagy legalábbis természetesnek tűnő érintések közelebb hoznak és felkeltik a szexuális érdeklődését is irántad. Pláne, ha mellette olyan finom illatod van, mint tegnap Marcinak, hogy bár nem akarnám nyilvánosan szagolgatni, mert milyen ciki már, de mégsem tudtam megállni, hogy mondvacsinált indokokkal a közelébe ne hajoljak, és közben: hmm *sziiiiipp* nyamnyam. *.* 😀
7. Tedd meg az első lépést. Ha eddig mindent jól csináltál, feltehetőleg felszabadultabban flörtölgettek, a randik is egyre komolyabbá válnak, és egyre inkább pasiként tart számon. Most kell megtenned az első lépést. Mert ha elszalasztod ezt az esélyt, nem sok új lehetőséged lesz a továbbiakban. Ha eleget húztad az agyát és a reakcióiból érezhetően veszi a lapot és osztja is rendesen, semmiképp se hagyd itt elakadni a dolgot. Mert abban ne is reménykedj, hogy majd ő kezdeményez. De a jeleket látni fogod rajta. Szedd össze magad és vedd észre, amikor ott az alkalom és ragadd meg. 😉

Miért kerülhetsz friendzone-ba?

A napokban beszélgettem több emberrel is régi dolgokról… Elgondolkodtattak.

Az egyik ilyen beszélgetés még Sound-on volt, alapozás közben. Egy volt gimis osztálytársnőm mesélte egy whiskey kóla és fütyülős mézes málna között (nem mintha ilyen kinyilatkoztatásokhoz piára lenne szüksége), hogy gimiben azért utált annyira engem, mert baromira bele volt zúgva egyik évfolyamtársunkba (akit teszem hozzá csak névről ismerek) még jóban is voltak és a srác azt mondta, hogy én jövök be neki. :’D Hát én ehhez nem fűznék hozzá semmit. Néma gyereknek anyja se… Ha bejön egy csaj, szedd össze a tökeidet és legalább próbálj meg beszélni vele. Inkább próbáld meg és bénázz és jöjj rá, hogy nem működve vagy ha ügyes vagy akkor, hogy összejön, minthogy kussban figyeld messziről. Komolyan. A pasiknak kell kezdeményezni. Tudom, szívás, meg nem könnyű, de így van. Ne várjatok csodára.

A másik egy régi ismerősöm volt, akivel sokat beszéltünk és állítása szerint odáig volt értem. Bár arról legalább tudtam. Utólag belegondolva rengeteg pasit száműztem a friendzone-ba. Kegyetlenül sokat. Ennek egyetlen egy oka van: egyszerre csak egy pasival illik járni, hiába lenne több jelentkező. És különben is szeretem körülvenni magam jó pasikkal, vagy olyan emberekkel, akikben találok valami érdekeset, akikkel jól érzem magam. Minden pasi akit megismerek és akivel később is beszélek és találkozom, potenciális pasi-jelölt. Ha mégis friendzone-ba kerül, annak több oka és jele lehet.

A leggyakoribb ok, ha legalább az egyikőtöknek van párja (én legalábbis nem kezdek foglalt pasikkal, ha mégis bejön valaki akinek van barátnője, akkor félre rakom a friendzone-ba, hátha majd egyszer aktuális lesz). Amitől még friendzone-ba száműzök valakit, ha az exeiről áradozik vagy vele közös képek vannak fenn még mindig az adatlápján, vagy akkor ha áradozni kezd egy másik csajról aki bejön neki (bár ez esetben én vagyok száműzve inkább :D), ha túl későn vagy túl korán próbálkozik, vagy ha kiderül róla időközben, hogy nem vagyunk kompatibilisek.

Utóbbira jó példa Dave, aki mindaddig bejött (annak ellenére, hogy foglalt), amíg el nem kezdett panaszkodni a barátnőjére, hogy rendetlen, hízott 5 kilót és meghülyült, valamint amíg el nem mondta, hogy az őzike alkatú lányok jönnek be neki. 😀 Namármost. Az őzikétől messze állok, se magas nem vagyok igazán, és az alakomra is folyamatosan vigyáznom kell, ha nem akarok felszedni 1-2 kilót. Továbbá lusta és rendetlen vagyok, ha a saját dolgaimról van szó. Ha melóról van szó vagy másnál kell rendet rakni vagy idegen helyen vagyok akkor gyönyörű rendet tudok tartani meg minden, de itthon nem különösebben érdekel, én átlátom a saját káosz-om és legalább minden kéznél van. Mindennek megvan a stratégiai helye. 😀

Egy másik példa, amikor a srác sokáig húzza az ismerkedés részt és lekési azt a pontot amíg még úgy gondolom, hogy lehetne valami, hogy érdekel. Bálint követte el azt a hibát, hogy megismerkedtünk CTF-en, együtt védtük a sárga zászlót, utána sokat dumáltunk, de még hetek múlva (meg azóta sem) próbálkozott semmivel. Se célozgatás, se flörtölgetés, semmi. Csak mindenféléről beszélgetés. Ő is nemrég mondta, hogy anno akart volna valamit, csak nem vettem a lapot. Hát ezért nem. 😀 A csajok nem fognak próbálkozni maguktól, nem szoktak kezdeményezni. Ha te nem teszed, az egy jelzés, hogy nem akarsz semmit, mi meg beletörődünk és más opció után nézünk. 😀

De létezik a másik véglet is, aki túl hamar akar valamit. Ez talán a legveszélyesebb, mert még az előtt rontja el a dolgot, mielőtt eléggé megkedvelném ahhoz, hogy egy-egy bakit még elnézzek vagy ne törődjek vele, esetleg még viccesnek is találjam. Mészi követte el azt a hatalmas hibát, hogy 1 házibuli és 1 randi után, egy újabb házibuliban bepróbálkozott. Félrehívott, és elkezdődött a hibák sorozata:

1. Megkérdezte, hogy látok-e esélyt arra, hogy legyen köztünk valami. Ilyet eszetekbe ne jusson kérdezni ilyenkor még, mert kiábrándító.
2. Le akart smárolni. Ez hatalmas hiba, miután a puszival köszönés is csak illendőségből áll fenn.
3. Felajánlotta, hogy aludjak ott a házibuli után, van hely bőven, viszont azt elfelejtette megemlíteni hogy szó sincs vendégágyról, ő a saját ágyát akarta volna megosztani velem. Ehhez már kommentárt sem fűznék.
4. Megkérdezte, hogy megcsókolhat-e. NEM.
5. Ennek ellenére csak lesmárolt, teszem hozzá ráadásul pocsékul.
6. Utána azt mondta, ne haragudjak, hogy megcsókolt, de nem tud ellenállni. Ennél szerencsétlenebb dolgot se mondhatott volna.
7. Utána hetekig sms-ekkel meg facebook-on zaklatott, és lelki terrort próbált alkalmazni, hogy “akkor most se fogunk tudni találkozni? 😦 és holnap mit csinálsz?” nem szó szerinti idézet, mert lusta vagyok kikeresni, de ilyen volt.

Hát ő az, aki a friendzone-ból is száműzendő. Azóta is kiráz tőle a hideg, pedig udvarias türelmes kislány vagyok egyébként.

Amiből észreveheted, hogy kiestél a jelöltek közül:

1. A csaj más pasikról kezd neked mesélni meg áradozni.
2. Leráz, kifogásokat keres, ha randizni hívod, nem válaszol az üzeneteidre többször is.
3. Tőled kér tanácsot pasikkal kapcsolatban.
4. Csak akkor keres, ha valami baja van, ha vigasztalásra és szeretetre vágyik, de csak úgy nem érdeklődik irántad.
5. Ha flörtölni vagy célozgatni próbálsz, esetleg bevallod, hogy mit érzel, de ő úgy csinál, mintha észre sem venné, vagy félreértené, nem reagál rá.

A tévhittel ellentétben az, ha egy csaj a legjobb barátjaként tekint rád, nem jelenti azt, hogy nem akarna semmit, ha úgy alakulna. Csak tudni kell, hogyan lépd át azt a vékony kis határt ami elválasztja a fiú-lány barátságot a szerelemtől….

Beny.

Egy hónappal a szakításunk előtt voltam egy buliban. Nos, talán helytállóbb lenne úgy kezdeni, hogy “Egyszercsak feltűnt egy exem a semmiből”. Bár igazából mindig is beszéltünk mi, kisebb-nagyobb, de leginkább hónapos vagy éves szünetekkel. Sose kerestem, mindig türelmesen megvártam amíg ő keres meg. De vártam rá, hogy majd egyszercsak előkerül. És mindig elő is került. És rendszerint össze is kavarta a dolgokat.
[az ex-ek nagyon veszélyesek, ne téveszd őket szem elől, ha van barátnőd.]

Szóval megint megtalált, és elhívott a szülinapját ünnepelni egy szórakozóhelyre, ahol amúgy dolgozik. Valahogy úgy jött ki, hogy még sosem voltam a szülinapján és most valahogy úgy éreztem mindenképpen el akarok menni, hogy jó lenne újra látni. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy hiba volt-e vagy sem, de úgy döntöttem, hogy inkább kihagyok egy hétvégét barátommal, nagyim szülinapjára hivatkozva és elmegyek. Azért a biztonság kedvéért magammal vittem legjobb barátnőmet is. Bár tudtam, hogy nem annyira az ő világa a hely ahova megyünk, de szükségem volt rá, hogy ne gyengüljek el vagy csináljak valami hülyeséget. De hiába.

Amikor megérkeztünk bnőmmel, ő még nem volt ott, és utána is csak egy fél óra múlva találtuk meg egymást. Először körbement, koccintott mindenkivel egyet ahogy illik, hozzánk is odajött, táncoltunk is, kérdezte miújság, de nem nagyon tudtunk beszélni, mert körübelül a saját gondolatainkat se hallottuk a zenétől. Kérdezte nem megyek-e ki vele vmi csendesebb helyre dumálni, úgyis elszívna egy cigit… Mentem. Igazából nem történt semmi különös. Cigizett, kérdezte hogy vagyok, mit csinálok mostanában, csak a szokásos dolgok, aztán mentünk is vissza. Egy darabig még táncoltunk, csináltak rólunk képet, stb. Néha elment másokkal is beszélni, de visszajött. Kérdezte, hogy kimegyünk-e megint, csak egy cigi, 10 perc…először nemet mondtam, el is indult egyedül, aztán láttam, hogy bnőmet körbevették a pasik és nem úgy tűnt, mint aki szeretné, ha kimenteném, szal mégis mentem inkább, nem akartam egyedül maradni.

Végül nem cigizett. Helyette szorosan átölelt és olyan dolgokat mondott, amiket azóta se tudok feldolgozni. Nem is nagyon tudtam mit mondani, olyan váratlanul ért. Elmesélte mennyi minden történt vele mióta szétmentünk, hogy megváltozott, hogy elindult a leejtőn, hogy nem is hinném el, ha elmondaná. Hogy sokat gondol még rám és arra, hogy milyen hülye volt, hogy hagyott elmenni, és hogy azóta se talál és nem is fog találni többé még egy olyan lányt mint én. De hogy tudja, hogy van barátom és hogy boldog vagyok és neki az én boldogságom a legfontosabb és nem akarja ezt tönkretenni, de így nem tud tovább lépni. Hogy szeretné, arra kér, és ígérjem meg, hogy elfelejtem őt, mintha sose ismertük volna egymást. Hogy majd ő is megpróbálja és könnyebb lesz tovább lépni, ha tudja, hogy mi már nem leszünk együtt, hogy én már nem is emlékszem rá. Ő azt tudni fogja. De nekem eszemben sincs elfelejteni őt. Önző dolog, de azt sem akartam, hogy ő elfelejtsen és tovább lépjen. Ellenkeztem, és addig-addig, hogy fél óra tiltakozás után sikerült meggyőznöm arról, hogy ez egy halálra ítélt ötlet volt, és ha akarnám se tudnám elfelejteni, de mégcsak egy leheletnyit sem akarom. A legszebb hónapok voltak azok, amiket vele töltöttem. Megígérhetem, ha kierőszakolja belőlem, hogy majd elfelejtem, de igazából nem fogom.

Végül bnőm hívott, hogy hová tűntünk, merre vagyunk, menne haza, hol vagyok már órák óta. Órák óta? Pedig csak perceknek tűnt. Végülis elbúcsúztam tőle és hazaindultunk. De még hazafelé útközben kaptam két sms-t tőle, amit azóta se tudok elfelejteni:

>>Azért köszönöm, hogy eljöttél. A számom nem fog változni, ezen akármi van elérsz. Szeretlek. Álmodj szépeket.<<

>>Én is nagyon örültem. Jobban mint bárminek és bárkinek. Azért kértem azt tőled, amit, mert ezt találtam az egyetlen megoldásnak, hogy magamban lezárjam a Veled töltött időt. Nekem sem jó. Sőt… Nem is akarom lezárni. Bármit megtennék, hogy újra úgy érezzek, mint rég. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Te boldogságod nagyon fontos. És tudom, hogy most boldog vagy. Ezt nem szeretném tönkretenni. Ez gonosz, de őszinte, és cáfolom az előző mondatom. Azt szeretném, hogy úgy légy boldog, ahogy 3 éve voltál(unk). De ez úgy érzem, hogy csak álom marad. 😦 De én álmodni fogok róla, hogy egyszer visszajön még az az idő is. És ha visszajön, akkor biztos, hogy mégegyszer nem fogom elhajítani. Addig várom és követem az álmom, amíg lehet. Pihizz jól, puszillak.<<

Nem, nem jöttünk össze vagy dobtam barátomat miatta és rohantam inkább az ő karjaiba. Hetekig nem tudtam kiverni a fejemből és sokat agyaltam a dolgon, míg arra nem jutottam, hogy nem teszem meg. Barátommal maradtam, akit szerettem, és akivel minden rendben volt, amíg el nem mentem a bulira és akivel együtt terveztem a jövőmet. Őt választottam. Az, hogy ez egy hatalmas hiba volt, egy másik történet. Viszont ez az éjszaka megváltoztatott mindent. Mert akárhogyan is döntöttem akkor, visszavonhatatlanul előtörtek azok az érzések, amiket 3 éve mélyen elástam magamban. Mindig is szeretni fogom, bár már tudom, hogy sosem leszünk többé együtt. Mert ugyan most nála a labda, ő mégis inkább megfutamodik az esetleges kudarc elől. Hát most rajtam a sor, ezúttal én próbálok tovább lépni…

Hogyan szerezd vissza az exed?

Amire szükséged lesz:

• szép emlékek a kapcsolatból
• olyan szakító ok, ami még rendbe hozható
• őszinte vagy legalábbis annak tűnő érzések megfogalmazása elcsépelt klisék mellőzésével

A módszer:

Fogalmazd meg, hogy mit érzel. Segíthet egy nagy adag alkohol vagy egy lány barát segítsége, de fogalmazd meg, hogy mit vált ki belőled a hiánya, vagy mit szeretnél. Ne azt mondd, hogy “szeretlek” meg “hiányzol”. Ezek csak szavak. Sokkal őszintébben hat, ha elmondod, hogy minden nap eszedbe jut vagy sokat gondolsz rá, vagy hogy mindenről ő jut eszedbe, vagy ilyen apró hülyeségek, mint pl. én egyik szakítás után még hónapokig minden nap az exem nálam maradt karkötőjét hordtam, egyáltalán nem vettem le, mert ez tartotta bennem a lelket. Valdd be, hogy szar nélküle, és kérj bocsánatot, ha van miért.

DE: Mindezt egyetlen egyszer. Szedd össze, írd meg vagy mondd el, és utána ennyi. Maradjon meg az önbecsülésed, ne alázkodj meg többször, mint feltétlenül szükséges. Egyszer mondd el őszintén, hogy lássa, hogy ő megér ennyit, fontos neked annyira, hogy félre tedd a büszkeséged. De nem veszítsd el a tökeidet, ne kajtass utána meg várd a körmeidet rágva a választ és ne zaklatsd, ha nem reagál akár egy hónapig se és nem keres. Nyugi. Attól, hogy hirtelen nem tud mit reagálni a dologra, nem jelenti azt, hogy nem működött. Ha szép emlékei vannak veled kapcsolatban, valószínűleg hetekig még napi többször elolvassa vagy felidézi magában és ezen fog agyalni. Kb két hét múlva megkeresheted, hogy érdeklődj, hogy van, mit csinál, de ne célozgass, ne támadd le azzal, hogy taliztok-e. Ha még érez valamit, akkor ő fog célozni rá.

Michael.

Sokminden történt mostanában. Másfél hónapja szakítottunk exemmel 2,5 év után. Egy szakítás sosem könnyű annak, akinek még vannak érzései a másik iránt, de abban sem vagyok biztos, hogy annak sokkal könnyebb aki már nem szerelmes és ezt ki kell mondania végül. Persze ez nem egészen így történt. Általában nekem jut mindkét szerep.

A kapcsolatunk több sebből is vérzett. Először is távkapcsolat volt. Két ország között ingáztunk egymáshoz és még csak nem is ugyanazt a nyelvet beszéltük. Mégis, boldogok voltunk, szerelmesek és az egész izgalmas és új volt. Minden együtt töltött hétvége olyan volt, mint életünk legjobb nyaralása. Mikor először találkoztunk egy céges bulin, a legeslegelső gondolatom volt, hogy “Úristen, nah, PONT egy ilyen pasi kéne nekem!!!”. És ahogy összejöttünk csak egyre biztosabb voltam benne, hogy vele jó volna, hogy vele le tudnám élni az egész életemet… Aztán ahogy lassan telnek a hónapok, évek, a rózsaszín felhők eltűnnek, a kisebb problémák, amik az elején még nem számítanak vagy észre se vettük, egyre nagyobbnak tűnnek és idegesíteni kezdenek, a napi rutin és beszélgetések ellaposodnak és unalmassá válnak és megint valami újról és izgalmasról kezdünk álmodozni ahelyett, hogy a problémákat próbálnánk megoldani. Végül chat-en szakítottunk és futárral küldtük el egymás cuccait és egy szót sem beszéltünk azóta.

Persze el kell ismernem, nem tettünk meg mindent azért, hogy rendbe tegyük a dolgokat. És nem is mondtuk el egymásnak, hogy mit szeretnénk vagy mire vágyunk. Csak csendben vártuk a változást, hogy majd a másik kitalálja, de nem így lett. Ő új dolgokat akart az ágyban, én meg azt, hogy önmagamért szeressenek ahelyett, hogy valaki mást akarnának faragni belőlem. Ismerősen hangzanak? Meglehet. És a bizalmat még meg se említettem… Hogy bíznál meg egy pasiban, aki lesmárolt az első alkalommal miközben otthon várta a barátnője? És hogy bíznál meg egy csajban, aki melletted ülve flörtölget a legjobb barátaiddal amikor iszik? Száz vagy ezer kilométerre tőled, miközben tudsz minden buliról, amibe nélküled megy. A szerelem nem egyszerű.

Nem tudom elmondani az ő oldaláról a dolgokat, csak azt, ami velem történt vagy történik, ami megnevettet vagy ami elszomorít, ahogyan én reagálok a dolgokra, vagy amit igazából gondolok az udvarias mosoly mögött. Nem tudom megváltani a világot, csak szeretném, ha minden pasi végre a talpára állna és kitörne a friendzone-ból, szeretném megmutatni, hogy milyen hibákat követnek el, hogyan rontják el a dolgokat és hogyan kellene, mi az ami működik, amivel mások elhappolják a jó csajokat, szeretném, ha legalább egy kicsit megértenék, hogyan működünk és mivel érhetik el azt, amit akarnak. Mert senki sem barátként indul. Mindenki potenciális pasi-jelölt. 😉

Hogyan szakíts egy hosszútávú kapcsolatban?

Amire szükséged lesz:

• nagy adag bátorság
• a másik ember ismerete, tudd, hogy mit hogyan fogadna, mire hogyan reagálna
• határozottság

A módszer:

Egy féléves vagy hosszabb kapcsolatban már egyáltalán nem olyan egyszerű megmondani a másiknak, hogy vége. Ahhoz, hogy hogyan lehet a körülményekhez képest a legelviselhetőbbé tenni a szakítást, három dolgot érdemes figyelembe venni: hogy mi a szakítás oka, milyen személyiség a párod és hogy mit szeretnél a továbbiakban.

Nézzük először az okokat.

Pl. ha megcsalt és lebukott bármilyen módon, elég egyszerű dolgunk van, elé kell állunk, szembesíteni a tettével, és azzal, hogy vége és elsétálni, mielőtt mondvacsinált magyarázatokat fűzne hozzá. Így megtarthatjuk a méltóságunkat és a másik érez majd bűntudatot vagy érzi kellemetlenül magát.

Ha mi csaltuk meg vagy kilátásban van valaki más és emiatt “cserélnénk”, akkor talán nem tűnik a legkellemesebbnek, de őszintén mondjuk meg, kérjünk bocsánatot, némán várjuk meg a kiborulás végét, majd távozzunk. Könnyebb feldolgozni, ha van miért haragudnunk és könnyebb tovább lépni, ha egyértelmű, hogy semmi esély nincs az újrakezdésre.

Ha egyszerűen már csak nem vagyunk szerelmesek, azt a legnehezebb megmondani. Ilyenkor lehetőleg ne várjunk a végtelenségig gyáván, hogy majdcsak lesz valami vagy lesz valaki más és majd akkor cseréljük le. Ha huzamosabb ideje nem érzünk semmit, csak barátságot, próbáljuk meg olyan körítéssel elmondani, hogy a másikat dicsérve és támogatva engedjük el, de tegyük azt is világossá, hogy ez nem fog többé működni. Pl. mondjuk el, hogy mennyire szórakoztató személyiség, milyen jókat lehet vele nevetni, vagy mennyire egy hullámhosszon voltatok, de a szerelem már nincs meg részedről és nem szeretnéd hitegetni. Ha kell öleld meg, vagy maradj ott amíg lenyugszik, de ne sajnáld meg.

A személyiségek:

Pl ha a párod temperamentumos hirtelen haragú, elég valószínű, hogy ki fog akadni. Semmiképp se szakítsd meg a tombolását, rajta az segít a legjobban, ha kiadja magából az összes mérget ott helyben. Ne fojtsd belé a szót és ne mondj ellent, mert csak annál tovább fog tartani. Ne lépj le, hallgasd végig, aztán ha lenyugodott vagy végképp elküld a picsába, akkor menj el, túlélted.

Ha enyhén depressziós és magába fordul és nem tudja feldolgozni, maradj addig mellette, amíg biztos nem vagy benne, hogy nem tesz kárt magában, és hagyd békén, és ha egy idő után összeszedte magát, pár napon vagy egy héten belül ha nem is személyesen, de válaszolj minden kérdésére és adj magyarázatot, hogy le tudja zárni és megértse. Máskülönben hónapokig vagy évekig is ezen fog rágódni és nem gyógyul ki belőle teljesen sosem.

Ha higgadtan kezeli, akkor nyugodtan beszéld meg vele a dolgokat ott helyben és ha soha többé nem hozod szóba a kapcsolatotokat még egy normális kapcsolat is megmaradhat közöttetek.

De az se mindegy mit szeretnél elérni:

Ha soha többé az életben nem akarod látni vagy beszélni vele, olyan személyes dolgokkal sértsd meg, amiről tudod, hogy különösen rosszul viseli a kritikát, vagy kritizálj valamit, amit ő tudod, hogy egyébként szeret magában. (pl. odavan hogy szépen lebarnult és azt mondod úgy néz ki, mint egy sült ribanc, stb) Vagy hazudd azt, hogy megcsaltad vagy bejön neked valamelyik jó barátnője, vagy intézd a szakítást személytelenül, pl. chat-en és aztán lépj le mielőtt reagálna rá, vagy sms-ben küldd el neki és ne válaszolj a kérdő sms-eire, max a 3-4 után hogy kopjon már le. Nem túl elegáns, tudom, de működik. Gyűlölni fog mint a szart élete végéig.

Ha megtartanád néha-néha összemelegedni vagy B tervnek, akkor nagyon vigyázz mit mondasz, hogy véletlenül se bántsd meg, ne lásson más csajokkal lehetőleg soha, még akkor sem, ha amúgy tud róla később, hogy van valakid. Lehet, csak ne előtte, ne mutogasd vagy áradozz róla. Köztetek ez ne legyen téma. Néha érdeklődj, hogy hogy van, miújság, egy idő után a flörtölgetés is működhet. Csak maradj korrekt. Szakításkor se mondj semmi többet, mint feltétlenül szükséges, hogy most nem érzed úgy, hogy szereted és nem akarsz neki rosszat vagy pazarolni az idejét, ha nem tudod olyan boldoggá tenni, mint megérdemelné.

Ha pedig csak sértődés nélkül egy ismerősi viszonyt tartanál fenn, akkor szakítsd korrektül, őszintén. Ne bántsd meg, de ne is kíméld a részletek kozmetikázásával, csak hogy jobban érezze magát. Mondd ki amin túl kell lenni és ne zaklasd utána még egy darabig. Ha megemésztette normálisan tudsz majd vele beszélni újra.