Online társkeresés 101: Profil építés alapjai Pasiknak #04 – Bemutatkozás

Bemutatkozás

Több féle megközelítés is működhet. Ha nincs ihleted, inkább hagyd üresen, minthogy valami elrettentőt vagy unalmasat tegyél ki. Nincs értelme különböző módon jelezni mennyire nincs kedved írni semmit/mennyire értelmetlennek tartod/úgyse fognak innen megismerni. Nincs semmi baj azzal, ha nem töltöd ki, ne dőlj be a pushy +X% esélyt ígérő notification-öknek.

De ha írsz valamit, mindenképpen olvastasd el valakivel, vagy futtass rajta egy helyesírás ellenőrzést biztos ami tuti. Lehet angolul vagy magyarul, de utóbbinál erre a pár mondatra legalább használj ékezeteket, még akkor is, hogyha egyébként angol billentyűzetet használsz és chat-elni nélkülük szoktál.

Emojik: használhatod őket, de 3-nál nem javaslok többet feltenni, különben már nehezen értelmezhetővé válik. Használhatod annak a jelölésére, hogy nem dohányzol, vagy a beszélt nyelvekhez (bár utóbbi kevésbé számít).

Bár nyilván szubjektív, de én az alábbi kiírásoknak látom létjogosultságát megfelelő keretek között, ebben a preferencia sorrendben:

Idézetek, poénra vett kreatív és frappáns kiírások, fun facts

Egy találó idézet vagy poén épp elég is tud lenni. Ne legyen nagyon elvont vagy obszcén, de a jó humor értékelendő. Megoszthatsz vicces, meglepő érdekességeket is magadról, amiről aztán lehet kötetlenül beszélgetni is, vagy egyszerűen csak tudatni, hogy oviban létra volt a jeled.

Jellemző tulajdonságok, érdeklődési körök

Ha fontosnak érzed, hogy többet tudjanak meg rólad, vagy jobban szeretnél szűrni, mert túl sok felesleges időt visz el a sok céltalan beszélgetés, ami végén csak kiderül, hogy egyáltalán nem vagytok kompatibilisek és csak vesztegetitek egymás idejét (holott már az elején kiderülhetett volna), akkor itt a helye annak, hogy a sarkalatos pontokat kiemeld.

Vigyázz, hogy még ha tele is vagy csalódottsággal és frusztrációval a sok negatív tapasztalat miatt, ne tedd ki ezt a bemutatkozásodba, egy normális nő se fog jobbra húzni valakit, aki feltételeket szab a jobbra húzásnak, vagy süt a leírásából a sértettség vagy agresszió. Tartsd meg a haverokkal való sörözésekre az ilyen negatív kommenteket, ne szidd a társkeresők felszínes mivoltát, főleg mivel te is a használója vagy.

A “jó humorú”, “normális értékrenddel rendelkező” stb. sablonos de valójában nem sok információ tartalmat hordozó leírások egyszerre feleslegesek és unalmasnak hatnak. Nem azért, mert ne vágynánk ezekre, hanem, mert a) ezt mondani bárki mondhatja b) túl sokat írják ugyanezt. Alapvetően itt is igaz az, hogy ne mondd, hanem mutasd meg. Írj valami frappánsat, ötleteset, vicceset, vagy fejtsd ki mit is takar számodra a normális értékrend.

A magasságot szeretik tudni a lányok, sokan nem randiznak náluk alacsonyabb sráccal, illetve ha szeretik a magas sarkú cipőket, akkor valószínűleg nem elég nekik pár centi különbség sem. Ha az ilyen lányok tetszenek, akkor nincs mit bosszankodni rajta, ha nem ők az eseteid akkor pedig még annyira sem. Facebook Dating-en elég megadni a profil adatoknál, nem szükséges még a leírásban is külön feltűntetni. Vicces lehet helyettesíteni egy képpel amin valamilyen skála mellett állsz (pl. vidámparkban ahol van minimum magasság, vagy folyó mentén a vízszint mérő skálával, vagy akár megkérni a legalacsonyabb haverodat, hogy pózoljon veled egy kép erejéig viszonyításnak – arra figyelve, hogy ha teszel fel olyan képet, ahol nem egyedül vagy, legyen ez a legutolsó kép, amikorra már egyértelmű, hogy kettőtök közül kinek a profiljáról is van szó.

ARB8WF Short and Tall Businessmen

A személyiség típust feltűntetni is nagyon trend lett, viszont a többség nem foglalkozik vele, vagy értelmezni se tudja. Ez is lehet egy szűrő ugyan, de ha a műveltségére vagy kíváncsi, nem ez a legjobb módja amúgy sem. Ha mégis fel akarsz ülni erre a vonatra, itt megnézheted, melyik illik rád: https://www.16personalities.com/

Mit keresel

Mivel itt arról van szó, hogy rólad kiderüljön minél több dolog, fontosabb arról írni első sorban, hogy te milyen vagy, ami alapján eldönthetik, hogy megvan-e a szimpátia, ha a profil alapján neked valamiért nem jön be, legfeljebb te majd nem like-olod vissza. De ha mindenképpen fontos tudni rólad, hogy mit keresel, ezt akkor tedd, hogyha nem ugyanaz, mint amiért mindenki más is: egy normális társat.

Óvakodj itt is attól, hogy bárkit megbánts, bármennyire is nem ez a célod vele, mert aki nem abba a kategóriába is esik, mint akiket támadsz vele, számukra is rossz üzenetet hordoz és rossz fényt vet rád. Ha mindenképpen ki akarsz emelni fontos értékeket amit szeretnél, ha meg lenne a másikban, akkor azokat írd le és pont. Ne sorold fel, hogy mitől mászol a falra.

Felesleges azt is kiírnod, hogy a személyes találkozók híve vagy, hidd el, egyik “vetélytársad” se szeretne hónapokig chat-en lógni, ez az egyik leggyakoribb és egyébként frusztráló kiírás. Inkább hívd randira hamarabb ha szimpatikus, vagy kezdd frappánsan, mint a kedvenc felütésem mostanság amit kaptam “Szia (név)! Többet kellene találkoznunk!” 😀

Online társkeresés 101: Profil építés alapjai Pasiknak #03 – Profil kitöltés

A képek után a keresztnév és a kor párosa a következő arcunkba tolt információ. Erről nem is lenne érdemes túl sokat beszélni, de:

Név

Ellenőrizd, hogy tényleg a (valódi) keresztneved látszódik-e és nem cserélted-e fel a vezetéknévvel. Ha így van, lehetőleg mielőbb javítsd ki. (Facebook Dating-en nem a Dating-es, hanem a Facebook profilodban teheted ezt meg.) Kerüld a csak kezdőbetű vagy nagyon fura becenév használatát ha lehet.

Kor

Vagy add meg a valós korodat, vagy semmit, nem érdemes csalni vele. Nem hátrány, ha megközelítőleg a feltűntetett és valós kort tükrözik vissza a kiválasztott képek is (nem túl régiek, nem előnytelenek ahol sokkal idősebbnek vagy sokkal fiatalabbnak tűnsz).

Egyéb adatok

Alapvetően töltsd ki amit enged, mert így ha szűrnek is valamilyen tulajdonságra a kereséskor, biztosan bekerülsz a listába a megfelelő embereknél. Ha minimalista profilban utazol, akkor legalább a dohányzást jelöld, tekintettel arra, hogy a nem dohányzók szemében az IQOS is dohányzásnak számít.

Ha van lehetőség zenék megadására vagy instagram-al való összekötésre, ez is hordozhat hasznos információt, de valójában ritkán befolyásolja igazán a döntést.

Zenéknél ha a) közös nagy kedvenc akkor egy témának jó, hogy ki mikor volt/menne koncertjükre, stb. illetve plusz pont lehet b) ha nagyon különböző, például metál a nagy kedvenc de a profilon mulatós van vagy fordítva, akkor instant balra lehet belőle c) minden egyéb indifferens esetben csak kilő egy potenciális beszélgetési témát előre.

Online társkeresés 101: Profil építés alapjai Pasiknak #02 – A jól megválasztott profil kép(ek)

Profil kép(ek)

A társkereső alkalmazások és oldalak döntő többsége a képekre helyezi a hangsúlyt, a profil kép teszi ki a legnagyobb százalékát az elsőre megpillantható profil tartalomnak, ezt meglátva dől el 80%-ban, hogy a) egyből balra húzzuk b) nem egyértelmű és adunk egy esélyt a profil tovább olvasásának c) jobbra húzzuk egyből

Az alábbiakat érdemes figyelembe venni a képek kiválasztásakor:

Legyen aktuális

Ha nincs fél-egy évesnél frissebb kép rólad, akkor érdemes új képet csinálnod az alábbi tanácsoknak megfelelően, hiszem az ember változik. Te sem szereted, ha a az első randin derül ki, hogy a gimis képei voltak fenn a csajnak, de azóta magára szedett tíz kilót és a hosszú szőke haját rövid feketére cserélte.

Valóban te és csakis te szerepelj a képeken

Első, fő képnek mindenképpen olyan képet válassz, amin csak te szerepelsz, lehetőleg előről, felöltözve, elég közelről ahhoz, hogy látszódjon az arcod is, mondjuk ideálisan deréktól fölfele. Ne legyen rajta a haverod, testvéred, kollegád, a szomszéd gyereke, anyukád, pláne ne az exed félig levágva vagy emojikkal kitakarva. Ha ezek a képek a legjobbak rólad, akkor itt az ideje, hogy új képek készüljenek, kérj meg valakit, aki legalább egy kicsit ért a fotózáshoz.

Legyen jó minőségű

Legyen jó felbontású, éles, ne legyen elmosódott, pixeles, sötét. Legjobb ha természetes napfényben készült a szabadban és nem nappal szemben. Feltöltésnél figyelj arra is, hogy a kép arányok módosulhatnak, ellenőrizd, hogy ha az alkalmazás levág az eredeti képből, azon továbbra is jól látszódj, legjobb, ha a fejed a kép közepe és felső egyharmadába esik.

Jól látszódj rajta

Ne takarjon ki a kutyád-macskád vagy az unokaöcséd/keresztlányod stb. Ha szép szemed van (miért ne lenne?) hanyagold itt a napszemüveget és baseball sapkát vagy full cap-et. Lehetőleg szemből vagy enyhén oldalról, semmiképpen se alulról tokás vagy felülről fotózva, pláne ne tükörből vakuval a telefont nézve.

Tükrözze a személyiségedet

Veheted lazára vagy kiöltözősre a figurát, legjobb ha van a listában ilyen is és olyan is, ha mindkettő jellemző rád, a lényeg, hogy magadat add, ha van hobbid, akkor nyugodtan mutasd meg, de ha nem felel meg az előző pontoknak, akkor ne az legyen a kezdőkép.

Ha szeretsz utazni, biztos van legalább egy jó képed valami szép helyen, ha túrázni, sportolni, akkor arról, ha oda vagy az állatokért, akkor velük, ha motorozol, akkor azzal, ha jó a humorod, lehet bármilyen bolond kép, ha főzni szeretsz, a konyhában főzve, ha haverokkal iszogatással telnek az estéig, akkor olyat. Lényeg, hogy a) ne próbálj rájátszani valamire amilyen nem vagy, csak azért, hogy több like-ot kapj, ha nem az ego-d növelése a cél, hanem a megfelelő társ megtalálása.

Tűnj ki!

Kerüld a sablonos képeket, próbálj meg valami különlegességet bele csempészni. Nem kell túlzásba se vinni, de érdemes feltölteni egy olyan képet is, ami rád jellemző és nem jön szembe az utcán sűrűn, itt lehet akár művészibbre venni a figurát még ha nem is te szerepelsz rajta (pl. valamilyen alkotásod, legyen az akár egy DIY project, egy jól sikerült természet fotó, stb.)

Mosolyogj!

Nincs szexibb egy őszinte mosolynál, vidám nevetésnél. Ha nem vagy adonisz aki épp a magazinok címlapjáról lépett le, akkor itt a legjobb esélyed a jobbra húzásra. Szerencsére a lányok többsége nem annyira felszínes, hogy csak a külső számítson, sokkal szimpatikusabb egy vidám jópofa srác, mint egy modell pasi. Őszintébbnek, közvetlenebbnek, szórakoztatóbbnak hat.

Online társkeresés 101: Profil építés alapjai Pasiknak #01 – Mik alapján is döntünk?

A pandémia alatt kissé megcsappant a személyes ismerkedési lehetőségek száma, amin az ösztönössé vált távolságtartás és a maszk hordás se segít különösebben, így felpörögtek az online platformok és megnövekedett a használóinak száma is. Sok profil fordul meg az ujjaink alatt és hozzá kell tennem, hogy meglehetősen sok olyan profillal találkozom, amik sokkal több jobbra húzást is el tudnának érni csupán némi odafigyeléssel a részletekre, így elsősorban azoknak szeretnék segíteni a pártalálás esélyének növelésében, akik öntudatlanul szabotálják azt egy rosszul felépített profillal.

Döntéshozatal alapjai

Mivel átlagosan pár tizedmásodperc alatt dől el a szimpátia és az első benyomás, fontos, hogy tisztában legyünk a döntési folyamattal is és ennek megfelelően válasszunk, mert nem csak a Kockahas Vitorláson találhat párra. Általában a sorrend a következő:

1. Minden a profil képpel kezdődik. Egy jól megválasztott kép növeli a legjobban az esélyeinket, ez alapján döntjük el, hogy egyáltalán érdemes-e tovább olvasnunk az adott profilt. Egy rosszul megválasztott kép pedig instant balra húzást eredményezhet, függetlenül attól, hogy mennyire értékes vagy jó pasi rejtőzik a profil mögött valójában. Ezt követi általában a többi feltöltött kép.

2. Ha a képek rendben vannak, akkor rövid pillantást vetve a név és kor kombinációra tovább siklunk az alap adatokra amennyiben elérhető, mint a hobbik, foglalkozás, esetleg végzettség, etc.

3. Ha ezekben semmi kivetnivalót nem találtunk, akkor vagy már eldőlt, vagy megnézzük a többi elérhető infót is ami még fellelhető, mint a bemutatkozás, zenék, Instagram képek.

Imperfect puzzle

Amikor megismerünk valakit, először egész keveset tudunk egymásról, izgalmas minden új infó, isszuk egymás szavait. Gyakran előbb keverjük össze ezt a várakozással teli, izgatott és újkeletű lelkesedést a szerelemmel, minthogy a tapasztalatunkra hallgatva össze vetnénk a tényeket az érték rendünkkel és szükségleteinkkel a fenntartható boldogságért. Pedig amikor nincs rajtunk a rózsaszín köd, nagyon is konkrét elképzelésünk van róla mi az ami működhet és mi az ami No Go. Alapvetően a megismerkedés alatt kialakítunk magunkban egy képet a másikról, mint egy puzzle-t, ahogy rakjuk ki a felfordított darabokból, míg a hiányzó részleteket a képzeletünk remekül kiegészíti a legideálisabb kerek egésszé. És itt kezdődnek a problémák. Amikor egy-egy darabról idővel, talán a legutolsó pár darabról kiderül, hogy mégiscsak egy másik készletből került oda, hogy sose egészíti ki majd a képet, vagy egészen mást ábrázol, mint amit sokáig gondoltunk…

Az elvesztegetett időt pedig nem adja vissza senki, maximum tanulhatunk belőle, rutinná alakíthatjuk azt, ami gyakorlatilag a randizás első lépése tudatosan vagy tudat alatt, a szondázás és interjúztatás a megüresedett pozícióra.

Mindenkinek más a fontos, más alapján szűr és válogat, más hibákat visel el és más akasztja ki. Senki sem egyforma, senki sem tökéletes, csak meg kell találni azt, akinek a hülyeségeit és hibáit hosszútávon is szeretni tudjuk.

Seen by 35

Tini korunk óta a social media kisebb változáson esett át, mióta a facebook-ot ellepték az anyukák, apukák, nagyszülők és ciki távoli rokonok kommentelnek csak a képek alá olyanokat amiket legszívesebben törölnénk, de udvariasságból csak egy “köszönöm szépen”-re futja. A fiatalok áttértek más platformokra, és akik fiataloknak akarnak tűnni, követik a példájukat. Valahogy így lett belőlem is moderate insta felhasználó.

Egyre trendibb nem-megosztani social media-ban magunkról semmit, vagy csak nagyon ritkán, de akkor annál jelentőségteljesebbnek hat, külön értesítés is jön már róla, ha valaki olyan post-ol valamit, aki rég nem tette. Néha felrakok random ezt-azt, értsd: kb. van 6-7 post-om, amiből néha törlök is, mert minek annyi, és néha befigyel egy-egy story, az úgyse marad meg. És persze élvezettel, mint az őzike, azt nézem, hogy nézik-e… Így jutottam egy egész érdekes, de persze néha elszomorító megfigyelésre:

Egy átlagos post nézőközönsége a következőképpen alakul:

• átlagosan 35-40 emberből
• 3 ex (5-öt tekintenék annak)
• 5-8 srác akikkel más-más okokból, de nem lett semmi (belőlük is lenne még)
• ritka mint a fehér holló, hogy olyat látok a listában, akit igazán szeretnék

Egy kollegám fogalmazta meg nagyon elgondolkodtató módon a kérdést, amit azóta én is felteszek magamnak:

Ki fut ki után?

Mert minden kapcsolatban van, aki teper a másikért, mindig próbál a kedvére tenni. Aki úgy érzi, hogy meg sem érdemli a másikat és fél, hogy egyszer elmúlik ez a csoda, hogy mégis vele van.

Na, hát ha nem is ennyire fekete vagy fehér, de azt hiszem azok követnek figyelemmel, akiknél úgy váltunk el, hogy előbb lett lezárva, mint feldolgozva, hogy vége. Hajlamos vagyok drasztikusan, vagy vállat vonva véget vetni annak, ami úgy érzem halálra van ítélve, bármennyire is jó volt, vagy nem akartam volna, hogy vége legyen, valahogy belém van táplálva, hogy emelt fővel és ne megalázva lépjek ki egy kapcsolatból.

Azt hiszem tehát, hogy egészen jó indikátor a social média által mérhető érdeklődés: ha valaki szinte minden post-odat megnézi vagy like-olja, akkor bármi is történt és bárkivel is van azóta, érdekled még. Lehet, hogy csak azért, hogy hátha nem vagy olyan boldog, mint amilyennek ő képzeli magát, lehet, hogy csak mert kárörvendeni akar, hogy épp szingli vagy, vagy pont erre vár, vagy csak nosztalgiából. Ez mind nem számít. A miért. Az elvarratlan szál ott van. Kísért.

Viszont ugyanígy, ha valaki alig nézi meg, pedig tudod, hogy amúgy használja a platformot, akkor bizony érdemes szépen csendben elfogadni a tényt: nem érdekled. Ennyi. Hiába pattogsz, hiába próbálkoztál. Lehettek “barátok” (ugyan már.) vagy ismerősök, kollegák, stb., semleges vagy.

Ideje taktikát váltani.

Internetes társkeresés

Hahó, hahó! Ugye vége a nyárnak, már októbert írunk, de még nincs túl hideg még. Azé’ érezni hogy love is in the air. Tombolnak az internetes társkeresők.

Messze ez a kedvencem, véletlen bukkantam rá. Majdnem jobb, mint az a kép amit anno láttam: “Meghitt karácsonyi ünnepeket kíván a TitkosViszonyponthu”. Az élet rövid. Lépj félre. LOL. Érted, nem az hogy légy szabad, kezdd újra, vagy valami… Neem, hát b.sszál félre! Minden regisztrált házasnak küldeném Piramistól a Ha volna két életem c. számot

Többé-kevésbé tapasztaltnak mondható internetes társkeresőként szólnék pár szót, s adnék pár intő tanácsot nektek.
Először is: az internetes társkeresés megítélése – GÁZ.
Így ni, nagy betűvel kiemelve. Amikor megkérdezik, hogy hol találtatok egymásra rohadtul szégyellni fogod hogyha wéwéwépont…-al kezded a hely nevét…

Az internetes társkeresés pont az a hely, ahol nem szabadna, hogy illúzióid legyenek, mégis 90%-ban illuzionisták használják. Mondhatnám, hogy hazudnak, de inkább a szépítés jellemző, vagy ugye amiről -egyelőre- nem tudsz, az nem fáj. Ez alatt azt értem, hogy lehet:
– gyereke van (nem biztos, hogy jelenleg vele él)
– van párja/haldokló kapcsolata
– túlsúlya (de hát azt mondtad táplálék kiegészítős reklámarc vagy! – jah, hát izé, én vagyok az “előtte” csávó)
– egyéb esztétikai hiba (abban reménykedik hogy belé szeretsz mielőtt találkoztok)
– családi problémákkal küzd
– éretlen (azon mindig gondolkodjunk el, hogy aki egyedül van, azok jó eséllyel NEM VÉLETLENÜL)
– kibírhatatlan, önfejű, tudálékos (hatOKJ-s vagy hatdiplomás)
– idősebb korban kapuzárási pánikos (30 körül esedékes családalapítás)
– lehet hogy okos, szép/jóképű, tudja is magáról és átmegy rajtad mint az úthenger (szexuális ragadozó. rrrr)
– krónikusan időhiányban szenved (napi 16 órát dolgozik és a virslik nem főnek meg maguktól!!! Igen kisanyám, irány a konyha. Szex? Majd ünnepnapokon, ja nem várj, akkor végre van idő sörözni a haverokkal…Tudod… az élet mégiscsak rövid… Lépj félre!)

Sok tényezőnek kell klappolnia, hogy ideálisnak nevezzük a társkeresőnket, de ne csüggedjünk. Gondoljunk arra hány ismerős szívta meg a real-world ismerkedést. Ugye arra sincs pénz visszafizetési garancia ha valakit a busz megállóban, baráti társaságban, vagy egy drogtanyán szórakozóhelyen ismerünk meg.

Ja mielőtt elfelejtem. Még mielőtt nagyon-nagyon-nagy elvárásokba bocsátkozunk, egy kicsit nézzünk magunkba. Vírus havert idézve a MÁV sztrájkkal kapcsolatban, a MÁV-tól elvonatkoztatva passzol is a mondanivaló:
“Aszondja kistáska mennyi kabala van a zsebedben, kificcented, azt se cigi, se kóla, jön […] azt nem is ismerjük egymást, mint Robinson (C.) a bankautomatát, én meg azt mondom jól van öcsém itt van dobok ki két szál cigit azt […] az a lényeg hogy az egész, komolyan mondom, olyan messze áll mint dobostorta az ütőtől gyerekek. Nem. Az, hogy ott a becsület. Vagy a norma… Nem… A PÉNZ! Az átkozott pénz befolyásolja az egész g.cit. […] Azok az emberek vagy mik odajönnek kajakra azt mondják adj egy kis pénzt öcsém, se cigi se kóla nem is láttuk egymást […] nem az, csak az, hogy érted, odarakódnak, el kell darálni, hogy mi a hányás. Ugorj ki a zsebedből és ennyi. […] Tudod mit érnek el ezzel? A 220-ba belehugyozhatnak hatezerrel! […] Azoknak az emberkéknek üzenném, hogy egy… ilyen picit… vegyenek már vissza! Mi kell nekik még több ennél? Hallod? Jó hogy nem elvárják azt hogy banán szoknyás lányok fél kókuszhéjba vigyék a nagy fröccsöt nekik”

Erről jut eszembe, bemutatkozásnál ne használjunk idézeteket, a magyar nyelv egyébként is fonetikus ne jáccunk rá még jobban, a kirakott képünk életszerű legyen (attól, hogy napi 3 órát töltesz a fürdőszobában még nem ott élsz!), és lehetőleg természetkép ide-v-oda látszódjunk jól a képen. Társkeresőn az nem játszik, hogy balról a negyedik jegenyénél integetek.

II. felvonás: A találkozó.
Ahol minden eldől, lehull a lepel, eljön az igazság pillanata, satöbbi. Pár dolog a teljesség igénye nélkül:
– Törekedjünk az életszerűségre (mindjárt kifejtem)
– Ne erőltessük feltétlenül elsőre a kettesben való sétát (főleg eldugott helyeken, a kirándulás szájensz fiksön internetes első míting esetén, oké?)
– Ha nem éhezünk otthon ne kajáljunk a másik kontójára
– Lehetőleg ne toljuk be suli/meló és egy baráti találkozás közé a randit
– Lehet baszakodni a lassabb tempóval, azért egy csókkal, szájra puszival (vagy bármilyen más visszajelzéssel) illik a másik tudtára adni, hogy érdekel.
– Voltak már itt randi ötletek pároknak, meg frissházasoknak meg mit tudom én, de most személyes tapasztalatként tanácsolom, hogy ha lehet minél élet-szagúbb legyen az egész. Menjetek el bulizni, menjetek valami baráti társaságba, mindenképp legyen átlagos program.
– Tény: 2 idegen nem fog tudni soha a büdös életbe felszabadultan beszélgetni egymással. Még kajálni sem mertek egymás előtt, nehogy “mákos” legyen a fogad.
– Mégis csak első benyomás, kb. egy egészségeset sem mer káromkodni az ember.
– Ne vigyük el a hobbi körünkbe a kiválasztottat, ne érezze magát lealázva sem. Tudom, hogy megmutatnád milyen okos-ügyes kis pacák vagy, de ez inkább lealázásként fog lecsapódni hidd el.
– A beszélgetés semmiképp ne csapjon át lelkizésbe. Te már túl vagy az exeden, jobb híján mosolyogj, vagy pillázz.
– Ha intelligensnek akarsz tűnni ne az előző tárgyad előadását kezd el kántálni, ne is kezdj bele társadalomkritikába, hanem igyekezz megnevettetni a másikat. (IGEN, TI IS LÁNYOK). A humor az egyik legfőbb jele az intelligenciának.
– Engedd el a negatív energiákat, ne legyél befeszülve.
– Tudom, el se kéne mondanom… NINCS FACEBOOK. Gyanús, vagy azt jelenti untatod. Még akkor is ha olyan cukin bocsánatot kérsz, hogy most meg kell nézned. NEM KELL!!!!!!
– Lehetőleg legyél egyéniség, de ne lődd le a poént, hogy mitől vagy olyan, amilyen. Ha például nagyon nagyon nyugodt vagy és benyögöd, hogy kung fu-zol, abból az jön le hogy iccccipicit túljátszod a szereped… Ugyanez vonatkozik részemről a vallásokra is. Ne érezze a másik azt, hogy valami ‘uralkodik’ feletted, se ideológia, se Isten, se semmi. Önmagad vagy. Világos?
– Ezt a tippet most kaptam, (bár BB is jelezte korábbi posztban) hogy használj parfümöt. LEGYEN SZAGOD. Hosszú és dús hajnál a samponod fog döntő lenni. A savanyú vagy összeizzadt hajszag nem szexi. Ezen kívül döntő a ruha illat, és a bőr szag. Legyen kellemes, mégiscsak első tali meg minden, még ha vonzani nem is sikerül legalább ne taszítsuk a másikat ilyen aprósággal.
– Ne vitatkozz! Első randin összezörrenni még gázabb, mint neten ismerkedni. Muhahaha. Ez most gonosz volt, hogy rögzüljön:)

Következő téma, amivel jelentkezek: “Growth Plan”

Mitől lesz valaki jó pasi? – Alapkritériumok

Már egész kiskoromtól kezdve igyekeztem a döntéseimet racionális alapokra helyezni, de legalábbis észérvekkel alátámasztani, hogy miért is lenne jobb, ha egyszer nem ösztönösen mennék a szívem után. Még úgy 14-16 éves koromban írtam először össze, hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amik megfognak egy pasiban, milyen is az “esetem”, vagy legalábbis milyennek kellene lennie. Akkor még szó sem volt szexről, vagy mély értékekről, többnyire a külső számított és hogy valaki éreztesse, hogy szeret. Ezután szoktam rá, hogy 2-3 évente előveszem ezt a listát, mint egy tesztet, frissítem az új szempontok és súlyozás szerint és lemérek mindenkit aki kicsit is érdekel. Azóta elég szépen átalakult, de a fő szempontok megmaradtak.

Külső
Negatívumok:

• ápolatlanság
  – ezt nem kell szerintem részleteznem
• indokolatlanul elburjánzott hónaljkutya és mellkas szőrzet
  – lehet azzal takarózni, hogy ez így férfias, de attól még visszataszító
• igénytelen öltözködés
  – a melegítő és tréning cucc edzésen rendben van, de semmilyen más esetben nem sexy
• alacsonyabb a lánynál
  – ez ellen sajnos nem lehet nagyon mit tenni, de vannak szép alacsony lányok bőven
• pattanások
  – légy erőszakos és kencék helyett kérj a bőrgyógyásztól Sotret-et, számtalan közeli példát tudok, ahol pár hónap alatt hibátlan bőrt varázsolt
• hosszú haj
  – nem, nincs olyan pasi akinek jól áll, sajnálom
• fülbevaló
  – megint csak: nem, nincs olyan pasi, akinek jól áll
• göndör haj
  – ez meg csak az én személyes ízlésemmel ütközik 🙂

Pozitívumok:

• sötét haj
  – élek-halok érte, a szöszik nem az eseteim, de ez lehet a saját ízlésficamom 🙂
• kellemes illat
  – bármilyen deo, parfüm jöhet, nem kell túlzásba vinni, de ha megtalálod az igazit, már egy köszönésnél vagy egymás mellett elhaladva is elalélunk tőle. garantáltan megteszi a hatását!

Belső
Negatívumok:

• unalmas
  – ha nincs semmi mondanivalód, hobbid, érdeklődési köröd és úgy általában nehezen mozdulsz ki otthonról is, ne várj nagy csodákat
• bunkó
  – nem, nem bukunk a bunkó pasikra, csak ők nagyobb eséllyel mernek oda pofátlankodni hozzánk valami jól hangzó rutinos hazugsággal

Pozitívumok:

• humorérzék
  – valamennyi mindenképp legyen, és az sem árt, ha hasonló

Egyéb tényezők

• család (gyerek, feleség, tartós kapcsolat)
  – felejtsd el
• életkor
  – szerintem 20 éves kor alatt max 2-3 év különbség, 20 éves kor felett pedig max 5-10 év az ideális korkülönbség, utóbbinál az 5 mindegy milyen irányban, a 10-nél már nem árt, ha a pasi az idősebb
• állás
  – szerintem mindegy mi az, ha az illető szereti csinálni, vagy legalábbis vannak tervei az életével
• káros szenvedélyek
  – olyannal nehéz együtt élni, amit te nem csinálsz, a másik meg igen, de ami közös szenvedély, az általában nem okoz gondot
• tud főzni
  – egy pasi, aki a konyhában megállja a helyét, sexy. ezzel ha a többi rendben van, simán le lehet venni a lábamról

Általánosságban nem kell nagy dolgokra gondolni. Nem arról van szó, hogy abercrombie & fitch modellnek kell lenni. Csupán legyél igényes önmagadra és ne viselkedj ultragázul.

Negotiation – Tárgyalástechnika

Talán már említettem, hogy általában az első benyomásom negatív az emberekről, bár ez nálam könnyen megváltoztatható. Van egy barátnőm, akit először utáltam, mert láthatóan ugyanaz a srác jött be nekünk. (Halkan csendben megjegyzem, valamilyen furcsa véletlen folytán ugyanabba a csoportba lettünk mindhárman beosztva a training-en, pedig rég nem beszéltünk egyikükkel sem.)

Az első benyomásom Jankáról az volt, hogy fontoskodó, és valahogy azt éreztem, mintha erőszakkal barátságra kényszerítene embereket, amit nem tudok jobban kifejteni, minthogy random leállított embereket akikkel beszéltem, (tudomást se véve rólam, akit akkor még nem ismert), és érdektelen kérdésekkel bombázta őket vagy tartotta fenn a beszélgetéseket velük.

Az ellenérzéseimmel ellentétben alkalmazkodtam a helyzethez, mikor úgy alakult, hogy mindketten plusz a srác is együtt mentünk síelni. Kedves voltam, és anélkül, hogy direktnek hatna tisztáztam a helyzetet és feloldottam az ellentétet: megnyíltam és elmeséltem neki, hogy hogyan is érzek a sráccal kapcsolatban, mielőtt ő tette volna, ezzel belekényszerítve egyfajta csendes kihátrálásba, cserébe felajánlva egy barátságot.

“You misunderstand my kindness, Sir. The fact that I am polite, doesn’t mean that I like you.”

A mai nap mélyebben belementünk a tárgyalástechnikába, manipulációba, szuggesszióba és meggyőzésbe. A gyakorlat alatt Janka és én azt a konfliktus helyzetet kaptuk témának, hogy egy testvérpár vagyunk, örököltünk egy nagyobb összeget, és egy közös családi vállalkozásként Body Shop-ot szeretnénk nyitni. De míg ő Budán én pedig pesten lakom, mindketten a saját lakásunkhoz közeli helyen akarunk üzletet nyitni.

A lényeg nem is igazán a témakör maga, hanem a tanulság a kompromisszum és eredmény nélküli szituációs gyakorlatból:

• Set up the game: vedd a kezedbe az irányítást és vázold fel – csak úgy mellesleg – a szempontjaidat
• Hitetsd el a másikkal, hogy érdekel a véleménye, kérj tőle ötletet, hogy hamis komfortérzetet kelts benne, így könnyebben a saját oldaladra fordíthatod
• Take as much power as you can: ne hagyd elnyomni magad, ha meg is hallgatod a másikat, legyél határozott és felkészült, ha kell, vágj a másik szavába
• Play on different platforms: manipuláld a beszélgetés menetét, válts az érvek és szempontok között, hogy mindig olyan irányba terelődjön a téma, ahol neked vannak jobb érveid és ahonnan megnyerheted a helyzetet
• Go for a win: tartsd a fókuszt a saját céljaidon, ne hagyd, hogy a másik megingasson. A kompromisszum lose-lose szituáció. Ahhoz, hogy nyerj, végig kell vinned azt, amiben hiszel
• Smile: maradj barátságos, megértő, de határozott és eltökélt
• Használj logikus ész érveket, ha a partnered ezekre fogékonyabb, és csak akkor használj érzelmi zsarolást, ha ez az egyetlen működőképes érved az adott szituációban

Persze aggresszívan hangzik elsőre, de meg lehet találni az egyensúlyt, ahol úgy küldöd el az illetőt melegebb éghajlatra, hogy megköszöni az útbaigazítást és alig várja, hogy indulhasson…

I don’t think I can be anything other than me

Hazafelé tartok egy középvezetői trainingről, ahol több érdekes témát is érintettünk, ami nem csak a szakmai életben, hanem mindennapi kapcsolatainkban is kamatoztathatunk.

Az első paradigma ami megfogott, az a személyiség, szerep és viselkedés modellek közötti kapcsolat és ezek megváltoztathatósága, fejlődése. Az ember alaptermészete és személyisége állandó, ezen nagyon nehezen és csak hosszú évek (5-10 év) és rengeteg befektetett energia árán tudunk fejleszteni vagy változtatni. Ami azt is jelenti, hogy ha már az elején felismerhető ellentét feszül közöttünk, akkor akár kezdődő barátságról akár kapcsolatról beszélünk, az, hogy az elején könnyedén felül emelkedünk rajta, elnézzük a másiknak vagy nem veszünk róla tudomást, nem megoldás. Hosszú távon a felszínre fog törni és megrontja a kapcsolatot. Egyrészt mert ahogy telik-múlik az idő és elmúlik a “kampányidőszak” és kisebb a megfelelni akarásba fektetett energia, másrészt mert hajlamosak vagyunk magunkat abba a hitbe ringatni, hogy nem zavar (holott igen), illetve mindig ott a tudat alatt a remény, hogy ez majd megváltozik idővel és összeszoktok, kompromisszumot köttök vagy csak hozzászoktok az idők folyamán.

Pedig ez nem így működik.

Amit mi személyiségként látunk a másikban, az valójában nem más, mint egy szerepben adott reakció és viselkedési forma egy adott szituációra. Míg akár ugyanaz a szituáció is kiválthat különböző reakciót attól függően, hogy milyen kapcsolatban vagy a másik emberrel. Ha egy beosztottam kér valamit, a főnököm, édesanyám, testvérem, szomszédom, egy barátom, stb, más és más aspektusba kerül a szituáció és más-más viselkedésmintát produkálok. Ez így van rendjén. Szintén másképp reagálok le valamit, amit olyan valaki mond, akit kedvelek, mint ha olyan mondaná, akit nem. Valaki már azzal felidegesít, hogy hozzám szól, még ha csak annyit ír is, hogy jobbulást!, míg mástól kifejezetten jól esik, hogy gondol rám és megjegyezte, hogy nem voltam jól előző héten.

A környezetünk pedig ez alapján alakít ki rólunk egy bizonyos képet magukban. Másképp látnak, más-más benyomást keltünk és másképp is viszonyulnak hozzánk. Ettől a kifele mutat képtől függ, hogy kik fognak kedvelni és kik nem, hogy kik lesznek a barátaink, kik nem. Míg Aleks és Michal szerint “you are cool”, főnököm szerint mindent megoldok, van aki szerint extrovertált, nyitott és csapatjátékos vagyok, de van olyan is, aki tisztában a félelmeimmel és gyengeségeimmel. Mindenki olyan oldalamat látja, amilyet mutatok felé, vagy amilyennek lát másokkal. De senki más nem tudja olyan jól, hogy kik is vagyunk valójában, mint mi magunk.

“Always be yourself. Unless you can be Batman, then always be Batman!”

A rossz hír az, hogy nem változunk. A jó pedig az, hogy mások véleményét viszont megváltoztathatjuk magunkról. Bárki lehetsz. De ha valakivel hosszú távra és közelebbi kapcsolatra tervezel, mindig légy önmagad, mert egy hamis képet fenntartani hosszú távon minden nap nem lehet. Elhitetheted az ismerőseiddel, ügyfeleiddel, haveri köröddel, főnököddel, hogy te vagy maga a főnyeremény, de a barátaid előtt és párkapcsolataidban nagyon hamar lehull a lepel és rosszabbul jársz vele, mintha felvállalnád önmagad.

A teljesen irreális csodanő

A női szépségideálok garmadájával utaztam a legjellemzőbb előfordulási helyükre, a Balaton Soundra. Igazából az első dolog amivel szembesültem az a irigyelni való összkép. Aztán boncolgatni kezdtem, hogy vajon mitől is tűnnek jó csajoknak? Mert annyira különbözőek és mégis ott a cheerleader effect: sok jó csaj együtt, de ha közelebbről megnézed őket egyesével, egyik sem tökéletes.

Az első trükk, és egyben a legfontosabb: hogy ápoltak. Frissen mosott csillogó haj, legyen az rövid, hosszú, felnyírt, festett vagy természetes. Nem a körömlakk színe, vagy hiánya, hanem az adja az összképet, hogy nem rágott, vagy lepattogzott lakk fedi, hanem egyforma hosszúra é alakúra vágott vagy reszelt és ápolt.

Második trükk a hibák elfedése és az előnyök kiemelése. A szinte már anorexiásnak tűnő lányok nem az üres melltartójukat villogtatták ki a felsőjükből, hanem a lapos hasukat hagyták szabadon. Hogy a teltebb lányok inkább igyekeztek a mellükre irányítani a tekinteteket, míg a derekukon és hasukon felhalmozott rétegeket laza, hosszított felsővel fedték el. Mert a jó stílus sokféle lehet, de aki ad magára, az nem az éppen aktuális divatot erőlteti magára, hanem ismeri az erősségeit és hibáit annyira, hogy jól játszon a ruhatárával.

Ahol az összképet tönkre szokták tenni még, az az a pont, mikor ezek a lányok kinyitják a szájukat. Már beszélgetés foszlányokat is rossz volt hallgatni. Onnantól kezdve, hogy nincs értelme annak amit mondtak, a vinnyogó hangleejtésen keresztül a sekélyes témákig sok mindenen el tudnak csúszni.

Nem az összes pasi szemében kell, hogy tökéletesnek tűnjünk. Nem a tökéletesség a lényeg, hanem hogy legyél különleges és jó abban, amit szeretsz. Tudd, hogy neked hova érdemes fókuszálnod. Kell, hogy legyen gyenge pontod, ahhoz, hogy megközelíthető és emberi maradj, hogy mások ne érezzék kevesebbnek magukat melletted.

Ha van egy lányokra nem jellemző hobbid, legtöbbször már ennyi is elég. Múltkor gokartozásnál volt egy csaj, aki minden pasinál jobb időket ment, és ennyivel egyszerre csavarta el vagy 6 pasi fejét. 🙂

A csodanők nem léteznek. Mindenkinek vannak hibái. Azt kell megtalálni, amitől te te maradsz, amit élvezel, amiben jó vagy, amitől észrevesznek, és amitől boldognak látnak. Mert a boldogság a legerősebb vonzó erő.

Szeret, nem szeret… szabad, nem szabad…

Egyre többször szembesülök azzal, hogy mindenki foglalt és nagyon nehéz erre még időben rájönni, és ha meg már késő, még nehezebb ellenállni…

Hétfőn voltunk bowling-ozni egy nagyobb csapattal meló után. Épp a nyomorúságomon rágódtam, mert megint úgy alakult, hogy egész este Crush-om hátsóját meg izmos hátát nézve csorgattam a nyálam egy barna sör társaságában, mikor a második kört rendelve összeakadt a tekintetem egy csillogó barna szempárral a bárpult mögül. Fekete haj, barna szem, jó test, olyan mosollyal, amitől elolvadok… Ha van esetem, akkor ez az a kombó, ami kiveri a biztosítékot és felforgat mindent.

Kellemesen elbeszélgettünk, és mikor jöttek fel a többiek, és mentek volna haza, nekem még nagyon nem akaródzott otthagyni. Mikor már mindenki fizetett és az ajtóban álltak, én halkan csendben megjegyeztem, hogy nos, én még maradnék biliárdozni egy kicsit… Mire a sexy pultos srác már ment is előkészíteni a pályát. DE. Három másik srác, ezt felhívásnak véve csatlakozott, hogy jajj, hát akkor ők is maradnak még billiárdozni: Mr. Crush, a Sofőr és az Árnyékom. Szóval szegény pultos srác hoppon maradt. Még hazadobott volna kocsival, mivel zárásig maradtunk, de végül a kollegáimmal mentem.

Egész héten agyaltam rajta, hogy vissza kellene menni, végülis nem úgy tűnt, mintha a srácnak barátnője, felesége vagy 3 gyereke lenne. De nem volt rá időm. Kedden moziba mentünk Transformers-t nézni, ahova Mr. Crush csak a társaság miatt jött és nem aszerint választott a 2D és 3D között, hogy melyikre menne, hanem hogy én melyikre megyek, ami kicsit jól esett a lelkemnek, de most nem sikerült olyan ügyesen rendezni, hogy mellette ülhessek 2.5 órán át. Azt hiszem csak beképzeltem magamnak, de mintha ő is csalódott lett volna, mikor beült közénk egy kolleganőm. Mozi után még próbálkoztam egy olyannal, hogy beülnék egy epres shake-re, amin nagyon dilemmázott, de végül nem jött, mert ad.1) félbeszakítottam a dilemmáját egy könnyed vállvonással egybekötött “nem erőszak”-al ad.2) még melóznia kellett, fáradt volt, és válaszolt egy “majd holnap”-al. Persze nem kötöttem az orrára, hogy a holnap nem jó.

Sokáig maradtunk másnap benn, össz-vissz hárman, már összecsomagolt, de én nem mozdultam. Így a másik sráccal dumálva felült az egyik asztalra és nem úgy tűnt, mintha mehetnékje lenne. Én meg egy váratlan pillanatban elkezdtem pakolni, összeszedtem a cuccaimat és elköszöntem tőlük és hazamentem.

Csütörtökön pedig már 4-kor leléptem, mert időpontom volt a fodrászomnál. Kb. 18.45-kor lettem kész, indultam vissza pestre, mikor rám írt, hogy nincs-e valami ivászat mára, mert pocsék napja volt és szívesen meginna valamit. Kicsit meglepődtem, meg egy kicsit össze-vissza vert a szívem, de mire visszahívtam már nem volt olyan elszánt, mondtam neki, hogy nem terveztem mára ivászatot és még fél óra visszaérnem pestre, de végülis beülhetünk valahova ha akarja, csak merül a telóm, szóval nehezen érjük el egymást. Végülis abban maradtunk, hogy legyen a péntek. Kérdeztem hova menne, mondta, hogy kezdhetnénk a 360-ban, utána valahova tovább berúgni kicsit, ha megoldható. Hát hogyne lenne az. 😀 Kérdeztem kiket hívjak, soroltam pár közös havert, amire mondta, hogy hát ugye Tomi már szabin lesz, de persze, akinek van kedve, jöjjön. Én meg legszívesebben nem hívtam volna senki mást.

Pénteken zuhogott az eső. Nem volt kedvem bemenni délelőtt, így otthonról melóztam és csak délután 1-2 körül értem be. Sejtettem, hogy ha nem lát benn elbizonytalanodik az esti ivászattal kapcsolatban, de már mindegy volt. Mire beértem írta is skype-on, hogy nem jó neki a este mégse, mert csak aznapra talált fuvart haza, pedig szombaton akart volna csak menni. Nem válaszoltam, úgyhogy később behuppant mellém és elmondta szóban is, hogy írta, mondom igen, láttam. Kérdezte, hogy de azért mi megyünk-e a többiekkel, mondom, nem, még nem szerveztem le. Volt egy pár másodperc hatásszünet, egymás szemébe nézős, részemről pókerarcos, és azon felül, hogy igyekeztem elfojtani magamban a bosszankodást, azon gondolkodtam, hogy hogy lehetnek ilyen szép szemei. Aztán megtörtem a beállt csendet egy laptop lecsukós hirtelen jött kérdéssel, hogy “kaja? éhes vagyok. ti voltatok már?”. Úgyhogy elmentünk kajálni.

Pár szót még beszéltünk utána is, óvatosan megkérdeztem, hogy milyen gyakran jár haza, mint kiderült, egy hónapja nem volt, mire meglepetten (nem voltam az) rákérdeztem, hogy uhh, azt tényleg rég volt, otthon hogy viselik? De nem kaptam választ, csak annyit, hogy ez hosszú story. Délután pedig hamar lelépett.

Ekkor döntöttem úgy, hogy na jó, akkor ma lesz az a nap, hogy visszamegyek a pultos fijúért, akit hétfőn úgy megkívántam. Kikértem a barna sörömet a kolleganőjétől, és mire visszatért volna a visszajáróval, már meg is jelent emberünk. Bosszankodott, hogy a srácok múltkor itt maradtak pedig kettesben maradhattunk volna és ő is engem vitt volna utoljára haza, hogy hmm, hát véletlenül már csak ketten vagyunk, azért elütjük valamivel az időt… Meg a második sörömnél nem tudott visszaadni 10 forintot, mire szabadkozik, hogy hát nem tudja most megadni, de majd ledolgozza… Dumáltunk 1-2 órát de volt forgalom és sokszor megszakították a rendelésekkel. Aztán elbúcsúztam, kérdezte, mikor jövök legközelebb, mondom, mikor érdemes jönnöm, ha biliárdozni is akarok? Mondott egy szerdát és vasárnapot, majd mivel nekem nem volt jó egyik se annyira, elkérte a számom, hogy majd jelentkezik.

Mint kiderült 36 éves. Én 25-30 közöttre saccoltam volna. Hihetetlen mennyire nem látszik a pasikon a kor… Az is kiderült, hogy a világvégén lakik. De arról már nem volt szó, csak hazafelé mikor lecsekkoltam, hogy fenn van-e facebook-on, láttam, hogy nos: feleség, és két gyerek boldog tulajdonosa. No comment.

Minden kornak megvannak a maga szinglijei. 14-16 évesen még jó eséllyel bárkit megszerezhetsz, ha elég bátor vagy lépni. 16-20 évesen még mindig van esélyed abban bízni, hogy ha foglalt is a kiszemelt, nem tart sokáig a kapcsolat és van esélyed, ha mégse, még mindig elég nagy a választék. De 20-25 évesen elértem azt a kort, hogy a jó pasik már mind elkeltek, a mi korosztályunk szinglijei azok, akiket senki se választott, és jó eséllyel nem véletlenül nem.

Amire a héten felfigyeltem, hogy talán mégsem annyira elkeserítő a helyzet: ugyanis a következő korosztály lesz az, ahol azok a jó pasik, akik túl korán lekötötték magukat, rájönnek, hogy még nem éltek igazán, vagy nem ez az amire vágynak, vagy nem azzal akarnak lenni, akivel éppen vannak, és felszabadulnak. Ez két dolgot von maga után: ott a risk, hogy kicsit kibulizzák magukat és visszamennek az asszonyhoz, másfelől viszont meg kell rágni magunkban, hogy mit is szeretnénk. Mert bár lehet, hogy van esélyünk foglalt vagy rossz kapcsolatból kitekintgető pasiknál, de ha komolyan gondoljuk, csak árt, ha belemegyünk, mert nincs reális esély arra, hogy egy pasi majd kilép a kényelmes életéből miattunk. Max kirugdossák belőle, ha lebukik, de erre nem lehet kapcsolatot építeni. Másik opció, hogy nem gondoljuk mi se komolyan, de akkor

a) fontos-e annyira, egy pár alkalom, hogy esetlegesen tönkre tegyünk vele egy másik kapcsolatot vagy családot?

b) kell-e mindig mindenről lemondani idegenekért és egész életünkben mártírkodni olyanokért, akik a létezésünkről sem tudnak, esetleg meg sem érdemlik?

Házi nyúlra nem.

Nem igazán vagyok a híve az egy osztályon, csoporton, irodán, vagy közeli baráti társaságon belüli kapcsolatoknak és kavarásnak. Szerintem egyetlen kapcsolatnak sem tesz jót, ha a nap 24 órájában egymás nyakán vannak, vagy ha mindenki tud minden apró részletet a kapcsolatról, vagy szakítás vagy kaland után se teljesen mindegy h minden nap egymásba botlanak-e és két táborra osztják-e a közös ismerősöket aszerint, hogy ki szerint ki volt a hibás és bunkó paraszt a végén.

Gyakori jó szokás a munkahelyemen, hogy a negyedéves és év végi konferenciákat külsős helyszíneken, többnyire 4-5 csillagos wellness hotelekben tartjuk, esti bulizással egybekötve. Mindezidáig egyszer se mentem le rá, inkább a kényelmes hotelszobát választottam és a 8 óra pihentető alvásomat, tekintve, hogy messze a legfiatalabb vagyok és attól tartok se a zenei stílus se a társaság nem igazán az én asztalom. Azonban évente egyszer nem csak a mi osztályunk “nyaral”, hanem az egész cég. Ez kicsit növeli a szórást és jobb a társaság is. Idén úgy döntöttem nem alszom, hanem maradok bulizni.

Kifejezetten jó buli kerekedett belőle. Leszámítva a szitut mikor munkatársak részegen bepróbálkoznak. Mert ugye hogy is koptassunk le finoman valakit, akivel másnap aztán ugyanúgy mosolyogva együtt kéne dolgozni… Nah, hova menjünk lányok? Hát én részemről aludni megyek a szobámba. Jóéjszakát! 😀 Egy elterelős-“nem” bőven elég. Mást se kell megalázni, meg ugye magadat sem… Persze volt akitől csak segítséggel lehetett megszabadulni, mert úgy gondolta h ő az atyaúristen, mindenki őt akarja és persze erősebb volt, agresszívabb és részegebb. De azért bárhonnan meg lehet szökni.

A zaklatást bátran fel lehet jelenteni, a szolidabb próbálkozást meg illedelmesen de határozottan hárítani… Ha pedig mégis belecsöppenünk valamibe, nos, vállaljuk a következményeket, ha vannak és ne panaszkodjunk, ha a pletykák célpontjai leszünk.

Vakrandi alias Láthatatlan kiállítás.

Nem véletlenül népszerű párterápiás módszer a fokozatosság és meghittség visszavezetése a kapcsolatba. Azzal, hogy kicsit leállsz a megszokottal, a rutinnal és helyette a részletekre és csak egy-egy érzékedre koncentrálsz, sokkal mélyebben éled át mindazt, amiről azt hitted, hogy egyértelmű, jól bevált vagy épp ellaposodott és elunt.

Nem rég voltam egy volt egyetemista évfolyamtársammal a láthatatlan kiállításon és minden túlzás nélkül megdöbbentő volt. Azt megtapasztalni, amit a vak emberek élnek át, szinte elképzelhetetlen. Onnantól kezdve, hogy bemész és nem látsz az ég világon, de szó szerint semmit és a többi érzékszervedre vagy utalva, fejre áll a világ, átértékelődik minden.

Az első amit megtapasztaltam, az elveszettség. Ha semmi más nincs körülötted, csupán a talaj a talpad alatt, ha nem tudod hol kezdődsz és érsz véget, mintha csak lebegnél a térben, kétségbeesetten vágyni kezdesz valami támpont, kapaszkodó, egy tárgy, egy érintés, egy hang, vagy bármilyen más kiinduló pont után. Egészen sokminden történt egyszerre. Először is elfelejtettem az arcokat. Hihetetlen, hogy mennyire hamar el lehet felejteni a képeket, a látványt, azokat a megszokott dolgokat, amiket mindaddig természetesnek vettél és így nem is értékelted eléggé. Az embereket különböző magasságból és távolságból érkező, különböző mélységű és karakterű hangok váltották fel, más-más tapintású pulóverek, más-más illatú parfümök és öblítők illatfelhői, amiket eddig észre sem vettél.

Egészen fura volt önmagamnak lenni. Hallani a saját hangomat. Utáltam. Legszívesebben egy szót se szóltam volna, míg másoknak sóvárogtam minden szava után, hogy újra be tudjam mérni ki merre van. A túra végére egy lélegzetvételből is tudtad, ki van a közeledben, egy illatból, hogy ki haladt el előtted, vagy egy érintésből, hogy ki áll melletted. Viszont még a végére se tudtam tapintással rájönni melyik tárgy micsoda. Sokkal fontosabbak voltak az emberek. Biztonság érzetet adott, hogy nem voltam egyedül, mégis volt benne valami privát zóna. Mintha egymás melletti szobákból hallanál beszélgetéseket, de nem látod mit csinálnak, ahogy ők se téged. Ha a “párom” megfogta a vállam, a derekam vagy a kezem, biztonságban éreztem magam és vágytam az érintésére, hogy ne engedjen el, nem akarok újra elveszni a semmiben. A csoport tagjai a beszélgetésekkel karaktereket kaptak a hangjuk mellé. Olyat, ami után megdöbbentő volt őket kinn újra látni. Bár már előtte láttuk őket, a túra után egyáltalán nem olyannak képzeltem őket, mint amilyennek látszódnak.

A sötétben 20 perc után már maximálisan el tudsz vonatkoztatni a külsőségektől. Sokkal nagyobb teret kap az, hogy hogyan érzed magad a másikkal, nem számít többé, ahogy mások véleménye sem, hiszen ők sem látnak téged. Önmagad lehetsz és megszabadulsz a saját külsőségeken alapuló előítéleteidtől is egyúttal. Kinyílik a világ. Azt hiszem ez egy nagy baj a világunkkal, hogy sokkal többet foglalkozunk azzal, amit látunk, mint azzal, amit érzünk. Elmegyünk emberek mellett, akik értékesek és fontosak lehetnének, míg leragadunk valakinél a szép mosolyáért miközben nem értékel minket és számunkra sem ő a megfelelő. Akár kapcsolatban akár szingliként randizgatva, de figyeljünk kicsit oda jobban a másikra. Értékeljük egymást…

Nagy számok törvénye

Mindenki vágja a sok hal van a tengerben rizsát egy kis paradicsomszószos körítéssel: hogy majd jön az igazi amit igazából ki se kell pecázni mert nagy fényözönnel kiugrik neked a partra…

Ha nem ismerted ezt a legendát ne éhezz meg, tudod ami könnyen jön könnyen megy, meg hát addig jár a korsóhal az útra amíg meg nem fullad.

Szóval a nagy számok törvényének lényege a próbálkozás. Ha 10-ből 1 csajnak jössz be, bizony végig kell próbálgatni mind a 9-et. Ha szarabb arányod van, akkor mind az ezret, amíg nem fog sikerülni és közben tanulni tanulni tanulni.

Az emberekkel való foglalkozásnak vannak trükkjei. Az első és legfontosabb az érdeklődés. Nem az fogja a csajoknál és a pasiknál átütni a szerelmi gátat, hogy milyen jól nézel ki fehérneműben. A megnyílást lelkileg kell elérni, még pedig apróbb dolgokkal kezdve. Nem rúghatod be a kaput egy mizu-val, és nem is rohanhatod le a másikat lelkizve. Sőt lehetőleg ne is lelkizz, légy erős. A gyengédségnek meg van a maga helye és ideje.

Nem árt egy kis általános műveltség sem. Teszem azt, valakit kiszemelsz valamilyen aprósággal. Marilyn Monroe-s táskája van, vagy szemmel láthatóan kiszúrod a hobbiját, egy pótcselekvését, megkínálod egy cigivel, elmesélsz egy urban legend-et, akármi amivel elkezdheted birizgálni a kiszemelt ember lelki zárját. Egy kis ártatlan érdeklődés még senkinek sem ártott. Nem kell nyomulni, de meg lehet simogatni az emberek hiúságát. Hagyjuk a szép a szemed dumát, legyél személyesebb, dicsérd meg azt amiben érdemi munkája van az illetőnek… Figyelj oda a részletekre, akár a jelentéktelennek tűnő elejtett mondatokra is. Mindenkinek jól esik, ha később is emlékszel dolgokra, amiket mesélt.

Minél több információt szerzel, annál több esélyed van és minél több mindent tudsz minél több emberről, annál pontosabban tudod kiszűrni a neked valót és elkerülni a kínos szitukat vagy halálra ítélt kapcsolatokat is. Próbálkozz. Ha kell száz embernél is, hogy megtaláld azt az egyet. Ne add fel és ne törődj bele! Ha pedig kell, könnyedén lépj tovább… 🙂

Barátság az ellenkező nemmel

Sziasztok!

Én Főnix vagyok/leszek a Guide2Love férfi tagja. Az utóbbi pár évben szinte kizárólag nőnemű barátaim voltak és most az ellenkező nemű barátság pozitívumairól ejtenék pár bekezdést:

– Kiismerheted a női nemet, ha közel állsz valakihez könnyen megosztja veled a részleteket, amelyeket lehet a saját pasija sem tud, mert nem beszél másnak az érzelmeiről. A pasikkal nem tudsz háttér-érzelmekről beszélni, mert mi pasik legtöbbször a saját igazunk/elvünk után megyünk, magyarán nincs miről beszélni. Nálunk egy átlagos párkapcsolati tanácsadás ennyiből áll: Jól érzed magad? -Nem. – Akkor igyunk!

– Barátság által sok csajon áttudsz menni (szex nélkül), mert belátást enged a saját életébe. Lehet egy sima barátként előbb mutat be a szüleinek, felvisz a szobájába hogy várd meg amíg elkészül, egy plázában elvisz hogy segíts neki ruhát választani (megtudod az ízlését), meg tudod mit szeret enni, inni, mit olvas, mi a hobbija, milyen pózban szereti és mindezeket olyan biztonságérzettel fecsegi ki amit érdemes tiszteletben, TITOKBAN tartani még akkor is ha megbotránkoztat vagy nem értesz vele egyet (!)

– Ha szar napod van a lány barátodtól biztosan kapsz egy ölelést, ami bevallom nem esne ugyanolyan jól egy férfitől.

– Egy rosszul megválasztott párkapcsolat tönkre teheti, megkeserítheti az életünket !! De egy barátságban viszont messziről szemlélheted az elvárásokat, tisztázhatod a racionális, irracionális = emocionális elvárásokat.

– Egy közeli barátság megtanít kiiktatni a testiséget, ugyanakkor az apróbb közeledéseket is mélyebben értjük majd. Megtanulod mit jelent ha valaki a válladra hajtja a fejét, megölel vagy ad egy puszit… Megfordulhat a kocka: sokkal többre értékeled majd ezeket a szexnél.

– Egy barátság jó alkalom játszani a tűzzel. Attól függetlenül, hogy önzetlen alapokra épül (leginkább bizalomra), nem árt vigyázni vele vagy RÁ, nehogy veszélyessé váljon. Pénzt, munkát sose előlegezzünk meg, tényleg csak olyan dolgot ami belefér az önzetlenség mappába, tehát egyáltalán nem várunk érte viszonzást. Ebbe beletartozik az uzsonna felezése, egy darab rágó, egy füzet kölcsönadása, 1-2 óra beszélgetés, elkísérni valahová ha nem akar egyedül menni, egy ölelés, egy puszi, de semmi esetre sem több… Aki többet kockáztat lelke rajta.

Honnan tudod, hogy bejössz-e neki?

Nem egyszerű a csajok logikáját követni, ezt aláírom. Fiúbarátaim révén sokszor szembesülök vele, hogy mi, lányok, igazából totál érthetetlenül és logikátlanul viselkedünk bizonyos szituációkban. Legtöbbször, amikor egy-egy ilyen sztorit hallok vetekedik bennem az a két érzés, hogy egyfelől tök igazuk van a srácoknak, és abszolút semmi logika nincs bennünk és nem oldja meg a problémát ha besértődünk de nem tudják az okát, és fogalmuk sincs mit csináljanak mert mindig csak a tipikus “- mi a baj? – semmi” lesz a beszélgetés vége, vagy indok nélkül elküldjük őket a francba. Másfelől viszont belegondolok, és elismerem, hogy számomra teljesen világos, hogy mit vár ilyenkor a csaj, vagy miért csinálja, lehet én is ugyanazt tenném. Hiába tudom, hogy faszság és nem vezet semmire.

Már csak ezért is kedvelem jobban a pasikat. Sokkal értelmesebben és egyszerűbben látják a világot. Nem lelkizik meg bonyolítják túl a dolgokat. Többnyire ami a szívükön az a szájukon, ha bajuk van szembesítenek vele, ha nem változik semmi, akkor pedig magadra vess a következményekért, ha pedig boldogak – ha nem is szavakkal -, de észre lehet venni. Felesleges könyörögni nyálas szerelmi vallomásokért félpercenként. Oda kell figyelni a jelekre és örülni neki.

Honnan tudhatod, hogy bejössz-e a másiknak, vagy le akar koptatni?

Van egy jól bevált módszer arra, hogy megtudd, érdekled-e egyáltalán az illetőt. Főleg akkor szembetűnő és egyértelmű, ha írásban kommunikáltok. Egy ilyen beszélgetés után olvasd vissza az egészet úgy, hogy csak azt olvasod el, amit a másik írt, amit te írtál, azt egyszerűen ugord át. Ha azt látod, hogy nem tesz fel kérdéseket, csak egy-egy szóval, tőmondatokkal válaszol, vagy csak egy szmájlit küld, hagyd az egészet a fenébe. Ha 99%-ban csak te keresed, szintén felejtős. Ne alázd meg magad azzal, hogy szóvá teszed vagy besértődsz rajta, egyszerűen ne írj semmit. Ha akar, fog írni. Ha egy óra múlva, akkor egy óra múlva, ha egy hét múlva, akkor egy hét múlva, ha egy hónap múlva, akkor egy hónap múlva, ha évek, akkor évek, ha soha többé, akkor soha többé. Hagyd rá.

De ugyanezt személyesen is megfigyelheted. Ha nem érdeklődik felőled, és ő maga sem igazán reagál vagy mesél, akkor ott már gondok vannak. Bár személyesen még fenn állhat az a lehetőség is, hogy csak nem nyílt még meg eléggé vagy zavarban van. Viszont, ha egymás után 2-3 vagy több alkalommal is kihúzza magát a találkozó alól, vagy folyton kitér a legkisebb érintkezések elől is, akkor nem lesz belőle semmi. Ha békén hagyod ilyenkor, sokkal nagyobb esélyed van rá, hogy idővel majd megkeres magától valamivel, ha szimpi voltál neki.

A szerelem látszik. Akár titkolja valaki akár nem, látszik rajta. Mocsok dolog, tudom, de még gimiben játszottam olyat, hogy ha úgy gondoltam bejövök valakinek tesztelgettem. Kedvencem az volt, bár nem saját találmány, hanem a másik oldalról ismertem azelőtt a trükköt, hogy amikor láttam szerencsétlen srácot, messziről és észrevett, pár másodpercig a szemébe néztem, de csak mert épp abban az irányban sétáltam, aztán hmm befordultam a folyosón másfele és leléptem. Na de megálltam rögtön a forduló után a falnak lapulva és kb 20 másodperc múlva, amikor is utánam jött és befordult ugyanazon a sarkon, ráijesztettem, hogy “hahh! követsz!”. XD Tudom, szemét dolog. 😀 Ellenben baromi vicces, pláne ha egyáltalán nem érdekel az illető. Nyilván ha bejött volna, akkor nem vagyok bunkó… Aki szerelmes, baromi idiótán tud viselkedni. De legalábbis mindig mindenütt ott van és zaklat. 😀 Nehéz nem észre venni. 😉

Többnyire ez az oka annak, hogy már évek óta nem keresek senkit magamtól, ha nincs konkrét fontos mondanivalóm… Nem zaklatom az exeimet akkor sem, amikor még nem vagyok túl rajtuk, nem zaklatok olyanokat, akiket megismertem és bejönnek. Mindig megvárom, amíg ők keresnek. Mert előbb utóbb megkeresnek. 🙂 Vagy panaszkodnak, hogy én is rájuk írhatnék néha, vagy beletörődnek és mindig ők írnak, vagy eltűnnek hetekre vagy hónapokra aztán rám írnak, hogy miújság, vagy megkérdezik, hogy milyen színű cipőt vegyenek fel a fesztiválra, amire mindjárt indulnak. 😀 Valamit, akármit. Csak türelem. 😉

Önmenedzsment

Kismillió felől öntik ránk az okosságot, miszerint “csak légy önmagad” és majd, mint egy varázsszóra, minden hirtelen csudajó lesz. Én azt mondom, inkább válj olyasvalakivé, aki sokkal szívesebben lennél, mint önmagad, tegyél érte, és onnantól kezdve az lesz az “önmagad”. De még ha nem is változol meg, tudnod kell, ki vagy, és hogyan add el magad… Sokan esnek bele a két végletbe. Vagy mindent utálnak magukban, olyan dolgokat is, amiket mások szeretnek bennük, hamis képet látnak magukról és folyton elégedetlenek, vagy pedig tökéletesen elégedettek magukkal, pedig bőven lenne min változtatniuk és nem értik miért nem jön össze semmi. Pedig mindig van hová fejlődni.

Pár napja találkoztam egy csajjal (azzal, akivel végig váltogatott minket az egyetlen drága holland szerelmünk, de ez egy másik vicces sztori lesz később), és elgondolkodtam azon, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy egy jófej, értelmes, okos csaj, pszichológiát tanul, hegedűn játszott régebben, most balettozik és salsa-zik, jól tud angolul, kicsit olaszul is, utazgat, cserediákokat fogad és megy ki, egyébként mindig vidám és tud nevetni azokon a dolgokon is, amiktől mások kiakadnának és depressziósan otthon emésztenék magukat, stb. Nem egy kikent, mell kirakós, magassarkús pláza-lány, hanem természetes, ízléses és normális, stb. Nos. A lényeg a lényeg, hogy egy óra alatt eladta magát méghozzá magas áron. Rövid idő alatt is az a kép jön le róla, hogy egy művelt, jófej és értékes ember. Hangsúlyozom: alig egy óra alatt.

Én részemről hajlamos vagyok elcseszni az önmenedzsmentet. Mert nem vagyok kevesebb, mint az a csaj volt. De felvágásnak érzem sokszor és inkább nem mesélek el olyan dolgokat magamról, amik pedig igenis értékessé tesznek. Egy-két dolog kiderül, pl. hamar szóba kerül, hogy mérnökinfó BSc-n tanultam 2 évet, hogy rendszergazdaként végzek 2 hét múlva és adatbázis rendszergazdaként dolgozom 1 éve, matekot tanítok több, mint 8 éve, vagy amire a pasik inkább ugranak, hogy rúdtáncolok, vagy épp a vöröshaj-zöldszem kombóra, én nem is tudom… Kevesebben tudják, hogy gyerekkori álmom volt és most végre el is kezdtem tanulni a lakberendezést, fociztam az MTK-ban egy évet (amíg meg nem szűnt a korcsoportunkban a csapat) vagy hogy 3D modellezést és animációt, modell fotózást tanultam, a masszírozásról nem is beszélve, ennél is kevesebben tudják, hogy szexuálpszichológiát kezdem idén tanulni, hogy tudok zongorázni (régen volt egy gyönyörű szép nagy fekete koncert zongoránk, mostmár csak szintetizátoron néha), vagy hogy tudok síelni, lovagolni, sőt lovas trükköket is, mint állva ügetni, vagy épp háttal ülve a lovon, oldalt hasalva stb. (ezzel jár, ha az ember bácsikája lovas kaszkadőr)… Mint ahogy azt se szoktam mondogatni, hogy triatlonoztam, duatlonoztam, búvárkodtam, vitorláztam, kajakoztam, kenuztam, országos gyors korcsolya diákolimpián második lettem, vagy h a 8 osztályos gimi előtt sose volt 5-ösnél rosszabb jegyem év közben sem, és sokszor már a doga beadásánál beírtam az ellenőrzőmbe az 5-öst, mert meg se fordult a fejemben, hogy nem az lesz… Teszem hozzá most is felvágásnak érzem. Lényeg a lényeg, hogy te ne becsüld alá önmagadat, és ne félj felvállalni az értékeidet. Sose a negatív tulajdonságaidat hirdesd.

Mert nem mindegy, hogy mivel fogsz meg egy pasit vagy csajt. Sokféleképpen lehet. Mint egy volt gimis osztálytársnőm, aki annyira értékelte magát, hogy céges-ottalvós bulin az este folyamán 4-5 sráchoz is odament, és egy kis táncikálás és piálás után odahajolt és a fülükbe súgta, hogy “dugj meg!” és leléptek. Valljuk be, nem egy időigényes módszer, működőképes, de mégis. Ilyenre nem lehet később építeni. Lennie kell tartásodnak és magasra kell tenned a mércét. Ez nem is mindig azt jelenti, hogy egy bizonyos anyagi, külsődleges vagy egyéb szint alatt ne állj szóba senkivel, mert “jobbat érdemelsz”, mint az olyan sokszor halljuk. Sokkal inkább azt, hogy magaddal szemben legyenek elvárásaid, ismerd a saját értékeidet és ne minősítsd le saját magad. Úgy add el önmagad, hogy mások is olyan értékes embernek tartsanak, amilyen vagy, és tiszteljenek annyira, hogy ha kell, küzdjenek érted, és ha megkapnak, megbecsüljenek és megtiszteltetésnek vegyék, hogy őket választottad.

Ha pedig nem vagy elég jó magadnak, vagy annak, akit szeretsz vagy szeretnél megkapni, ne félj fejlődni. Első lépés összegyűjteni a hibáidat, ami másokat vagy téged zavar és szembe nézni velük, majd meghatározni a célt, amit el akarsz érni. Ezután lehet nekiállni kidolgozni a tervet/módszert és megvalósítani. És amire kell, arra találj időt. De sose másért változz meg. Ne azért, hogy egy csaj vagy pasi felfigyeljen rád. Hanem azért, hogy jól érezd magad a bőrödben, legyen egy természetes önbizalmad. Az egyetlen biztos és működőképes fegyver, akárkivel szemben, ha BOLDOG vagy és ez sugárzik belőled. Kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy nem azért vagyok “népszerűbb” mikor van valakim vagy szerelmes vagyok, és vagyok totál lúzer a szakítások után hónapokig is, mert szerencsétlen vagyok. Hanem mert az emberek ösztönösen vonzódnak a boldog emberekhez. És én nem vagyok boldog. Rég nem. De épp itt az ideje ezen változtatni. (!!!)

Nem csak a szerelem tud boldoggá tenni. Ahhoz, hogy a kapcsolatok terén jóra forduljanak a dolgok, előbb minden mást kell rendbe tenni magad körül. Legyen az suli, meló, család, barátok, anyagiak, egészség, amíg több probléma bénít meg egyszerre, nem fog csoda történni. Küzdd le őket egyesével! Szedd össze magad, koncentrálj másra. És nehéz napokon, amikor nem megy, jutalmazd meg magad. Az én recovery programom a következő: először is rendet raktam és kiselejteztem a szobámat. Többször. Összeszedtem, mire vágyom, és ezek közül mihez mire van szükség. Megterveztem a közeljövőbeli kiadásaimat és bevételeimet, hogy mikorra tudom kifizetni a diák hitelem, a tandíjam vagy épp a vizsgadíjam és mikortól tudok elkezdeni gyűjteni újból. De azt fontos megemlítenem, hogy eszemben sincs bármiről is lemondani. Tudom mi az, amire szükségem van és nem lennék hajlandó feláldozni senkiért. Ezek pedig a legjobb barátaim, a melóm, a rúdtánc, megfelelő mennyiségű alvás és persze nem hagynám ki a családomat sem. Ezek maradnak. A többi opcionális. És ez leginkább heti 40 óra melót, 4 edzést, minimum egy barátokkal töltött napot, anyuval és öcsivel való társalgós filmnézést jelent. DE: azt is tudom min kell változtatnom, mi az, amin tudok. És minden nap emlékeztetem rá magam és teszek érte. 😉

Ismerkedés az utcán, buszon, metrón stb.

Egyik fiú ismerősömben merült fel a kérdés még egy hónapja, hogy jó-jó, egy dolog, hogy buliban, házibulikban vagy fesztiválokon ismerkedés, na de mi van akkor, ha az utcán lát meg egy csajt, vagy a buszon, metrón, akárhol ahol amúgy nem ismerkedni van ott az ember, hanem jön-megy éli a kis életét ahogy kell, akkor mit lehet csinálni, hagyod elmenni és soha többé nem látod?

Sajnos ezek olyan helyek, ahol ha leszólítasz egy csajt, valószínűleg gyanakodva furán néz majd rád, hogy “mit akarsz?”. Ez pedig nem a legjobb kiinduló helyzet. Úgyhogy Drockával leültünk a Deákon egy padra és elgondolkodtunk, hogy vajon mire nem húznánk a szánkat egy ilyen szituban. Három ötletünk volt végeredményben.

Első verzió

Az első verzió lényege, hogy eljátszod, hogy ismered valahonnan. Ehhez nem árt egy kis színészi tehetség, hogy elég meggyőző legyél ahhoz, hogy higgyen neked. “Pillantsd meg”, nézz rá elgondolkodva kicsit, amíg észre nem vesz, majd menj oda és kérdezd meg, hogy

• ha látsz nála bármit amin a keresztneve van, iratok, határidőnapló, füzet, nyaklánc a nevével, vagy valaki akivel van a nevén szólítja, vagy bármi módon kiderül mi a neve: “szia, te nem a <név> vagy?”
• látsz rajta fesztiválos vagy bármilyen egyéb szórakozóhelyre utaló karszalagot vagy elcsípsz egy mondatfoszlányt amint ilyesmiről beszélnek, de akár az ismertebb fesztiválokkal és szórakozóhelyekkel amúgy is bepróbálkozhatsz: “szia, ismerős vagy, nem voltál véletlenül/találkoztunk a <hely, fesztivál neve>-on?”
• kevésbé valószínű, hogy eltalálod, de megpróbálhatod egy közelben lévő sulival is: “szia, te nem a <suli neve>-be jársz/jártál?”
• ami még bejöhet, ha kitalálsz egy random nagyon gyakori nevű közös ismerőst magadnak, hátha: “szia, annyira ismerős vagy, nem ismered a Kovács Ádámot?”

Ha tiltakozik és nevet és esküdözik, hogy nem ismer, akkor még egy másik közös ponttal próbálkozhatsz, mintha nem emlékeznél pontosan honnan ismerős ennyire, de ha arra se hajlik, akkor köszönj el, hogy valószínűleg összekevered valakivel.

Ha hajlik rá, hogy lehet, de nem emlékszik stb, akkor már lehet együtt találgatni, van egy közös pont, esetleg elmondja, hogy ha nem oda jár suliba, nem volt azon a helyen, akkor hol szokott lenni, vagy mikor, esetleg okos telón facebook-on megnézhetitek spontán, hogy de biztos nem-e az a közös ismerősötök, így máris van egy elérhetőséged, és kitudja még az is lehet, hogy van közös ismerősötök és megbeszélhetitek hogy honnan ismeritek vagy bármi ilyesmi.

Előnye:

Ha ügyes vagy, nem úgy jön le, mintha csak nyomulni akarnál és elég hamar találhattok valami közös pontot vagy témát, egyszerű átterelni a témát úgy, hogy kapj facebook, mail, telefon vagy bármi elérhetőséget.

Hátránya:

Ha visszautasít és hárít, akkor azt szemtől szembe kapod, ami nem annyira kellemes dolog.

Második verzió

Hát ezzel a verzióval a mai napig fenntartásaim voltak, de reggel egy random srác a buszon mégis megpróbálkozott vele, és feldobta vele a napom, szóval mégiscsak leírom.

A 103-as buszon csücsültem, vittem leadni a szakdolim, telóról zenét hallgattam, bambultam magam elé, amikor így a látóterembe bekúszik egy kéz egy kockás összehajtott papír cetlivel. Felnézek, egy tök átlagos kinézetű srác nyújtja felém barátságosan, már nyitva a busz ajtó, szállna le, biccent, hogy vegyem el (mivel még mindig ment a zene a fülemben úgyse hallottam volna semmit), elvettem, leszállt. Én meg csak néztem h ez meg mi? Megfordult a fejemben, hogy talán kiesett a táskámból és csak felvette vagy nem tudom. Kinyitottam a cédulát, egy kézzel írt kisregény volt rajta:

“Szia!
Biztos fura, hogy ezt a cetlit csak így a kezedbe nyomtam, de úgy éreztem, hogy valamit tennem kell annak érdekében, hogy kontaktusba kerüljek Veled. Nagyon csinos lány vagy, bár gondolom ezt sokan mondják Neked… Ha esetleg én is szimpatikus vagyok Neked, keress meg facebook-on. <teljes név> vagyok.
Ha pedig nem látlak többé, akkor szép napot kívánok Neked!
<becenév>, a 103-as buszról! :)”

Hogy őszinte legyek, a szövegen lenne még mit alakítani, hogy bejöjjön, de azért vigyorogtam magamban, mert ilyen nem minden nap esik meg az emberrel reggel, álmosan, karikákkal a szeme alatt (4,5 órát aludtam csak mivel még hajnalig a DVD-t írtam ki a szakdolimhoz), átlagos farmer-póló kombóban, úgy, hogy egy hete halogatom, de ideje lenne fodrászhoz is mennem. 😀 Ez ilyen WTF érzés. Olyan, “MÉG ÍGY IS SZÉP VAGYOK B*MEG.”-feeling. 😀 Nincs olyan csaj akinek ez nem esik jól, vagy nem kelti fel az érdeklődését.

Előnye:

(Lásd feljebb. Teszem hozzá, lehet még úgy is ránézek és még talán be is jelölöm, hogy am nem volt semmi extra a srácon első ránézésre.) Valamint hogyha a csaj elutasítana, nem szégyenülsz meg, nem kapod a szemedbe, nem esik annyira rosszul, mert ha nem, hát nem, lehet csak nem talált meg, kitudja. Elmenni emelt fővel mész el, és am meg biztos szerzel neki egy jó napot.

Hátránya:

Nem derül ki semmi a csajról, tulajdonképpen te nem fogsz tudni kapcsolatba lépni vele sehogysem. Nála a labda. Vagy él a lehetőséggel vagy nem.

Btw a szövegen ami nem jött be (hátha segít és valaki átdolgozza kicsit), hogy a “Veled”, “Neked” stb, nagybetűvel írása nekem túl régimódi dolog. Személyes névmás, nem tulajdonnév, felesleges és zavaró, ha nagy betűvel írják, legalább annyira szúrja a szemem, mint egy helyesírási hiba. Nem érzem magam megtisztelve vagy akármi, attól, hogy nagybetűvel írja valaki, inkább olyan mintha a nagypapám írna szerelmes levelet, ez engem, hangsúlyozom ENGEM, kiábrándít. Másik dolog, ami a kiakaszt (és még százszor el fogom mondani), a tipikus bókok. Azért erőltesse már meg magát az ember, ha valamit dicsérni akar egy csajon, az hogy “csinos lány vagy, bár ezt biztos sokan mondják neked” olyan dolog, hogy IGEN. Ezt a mondatot, ráadásul így, ebben a formában és sokszor szó szerint is TÚL SOKAN mondják. Így fele annyit se ér el vele, mint egy “tetszik a hajad/szép a szemed” stb.-vel, pedig ezek se annyira kreatívak, de legalább konkrétabbak. A többi rendben van. Lehet kreatívkodni valami ütősebbet ezeken az alapokon, mert mostmár elhiszem, hogy működhet. 😛

Harmadik verzió

Ezt már egyik fiú ismerősöm mondta, aki nem szívbajos odamenni egy csajhoz az utcán sem, mivel szerinte tökmindegy mivel szólítod meg, a lényeg, hogy beinduljon a beszélgetés valahogy.

Menj oda a csajhoz, hogy “szia, tök jó a táskád/cipőd/akármid, hol vetted? meg akarom lepni a húgomat/nővéremet/anyukámat szülinapjára/névnapjára/karácsonyra/akármire”.

Előnye:

Dicsérettel indítasz, ez mindenkinek jól esik. Olyan dologra kérdezel rá, amire nagy valószínűséggel tud válaszolni és szívesen elmesélni, ráadásul jófej tesónak vagy srácnak tűnsz, hogy ajándékot veszel a húgodnak/nővérednek/anyukádnak, ez igenis aranyos. 😀 És innen tovább lehet vinni a témát, hogy az xy bolt ahol vette, az hol van, meg mennyiért vette, milyen színekben volt még, stb.

Hátránya:

Unalmas csajos témákról vagy kénytelen beszélgetni egy jó darabig. :’D

Társkeresés a neten

Szakdoli írás közben az a random ötletem támadt, milyen vicces lenne felregisztrálni egy társkeresőre és megnézni milyen a felhozatal, mivel próbálkoznak általában és egy kicsit besegíteni, hogy mit hogy kéne, hogy nem.

Az oldal elég korrekt, csak annyit látsz más profiljából, amennyit te magad is megmutatsz másoknak, így kénytelen voltam saját profilt is létrehozni. Sokat nem agyaltam rajta, minden lényegtelen semmiséget kitöltöttem amit rám erőszakolt, még képet is tettem fel, hogy örüljenek. Még csak a második fotót töltöttem fel kb. a kötelező 3-ból, és máris rám írtak vagy 15-en.

A próbálkozások nem túl széles skálán mozogtak, amiből hamar elegem is lett, úgyhogy szépen kiírtam, hogy “szia, mizujs”-al ne is próbálkozzanak. Az eredmény siralmas. Ezek után “szia szép/csinos/szimpatikus/aranyos/stb. vagy, szívesen megismernélek”-eket kaptam sorra. Azt hiszem egy társkeresőn mindenki ezért ír rá a másikra, teljesen felesleges ki is mondani, és kifejezetten unalmas is százhuszadjára. Persze igazából nincs is nagyon mit csodálkoznom ezen, a társkeresők felhasználói körének 90%-a pont azért van ott, mert az életben valamit nagyon rosszul csinál és sose jön össze neki semmi. Ez pedig egy nagyon fontos része az ismerkedésnek, a duma.

Ahogyan ne indíts egy online beszélgetést elsőre:

“szia” vagy “szia mizujs?”

Ne passzold át a témafelvetést a másikra, te vagy kíváncsi ő rá és nem fordítva, így ne várj többet egy “szia, semmi kül”-nél, már ha kapsz választ. De persze amíg még nem írnak neki sokan, addig még beleférhet ez is.

“szia szép/aranyos/csinos/sexy/stb vagy, szívesen megismernélek” vagy “lenne kedved megismerkedni?”

Ezek még kiábrándítóbbak. Mindenki ezért ír, de ne már. Ilyet nem mondunk ki. Ezt márcsak azzal lehet még szánalmasabbá tenni, ha hozzá tesszük, hogy “hajlandó vagy velem szóba állni?” vagy másik kedvencem amikor még engedélyt is kérnek, hogy “ha lehetséges/szabad” vagy “bocsi hogy zavarlak”. Azt meg pláne ne tedd hozzá, hogy “hátha egy választ kicsikarhatok”. És végképp ne alázd meg magad azzal, hogy bármi rosszat mondasz magadról, vagy pesszimista megjegyzéseket teszel, hogy “de biztos nem vagyok az eseted”.

“szia aranyosnak tűnsz, de nem áll jól a vörös”

NE, ismétlem: NE kritizáld a másikat már az első mondatoddal. Remélem ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm.

“Szia Sokszor nézve éjszaka az eget, elgondolkodok, hogy lehet ennyire csodálatos a Hold és csillagok. Látva a te szépségedet, rájöttem mind ez valós lehet, szemed tükre ép oly csillogó minta csillagok, tekinteted oly káprázatos mint Hold fénye a tiszta patakon. Most összeszedve mindent, meg kérdem, hogy lehet-e szó arról, hogy ismerkedjünk?”

NE írj nyálas regényeket, verseket, idézeteket stb. Senkit se érdekel, nem a 18. században vagyunk.

Hogyan indíthatsz egy beszélgetést:

Keress valamit a képein, a profilján, vagy ha nick nevet használ, akkor azzal kapcsolatban, mindegy, csak legyen amire rákérdezhetsz. Én például egy cuki szimbólumot választottam nick névnek, egy sziget-en az óriás keréken készült képet tettem fel és kitöltöttem a legáltalánosabb dolgokat magamról. Az olyan kérdésekre, hogy “szia, látom voltál szigeten, melyik napokon voltál kinn?” vagy “honnan jött ez a nick név?” sokkal szívesebben válaszolok, mint egy szia-mizu-ra.

Kérdezz. Mesélj. Ne egy szavas válaszokat adj vagy smile-kat csupán. Különben meghal a beszélgetés. De lehetőleg ne egy rendőrségi vallatás hangulatú társalgás legyen belőle. Ne csapongj össze-vissza a témák között, ha úgy érzed egy téma kifulladt vagy nem érdekli különösebben, azért legyen átvezetés.

Légy kreatív. Kedvencem az volt, amikor egy srác így írt rám: “Szia, ne haragudj, de nincsen véletlenül egy sajtreszelőd kölcsönbe?” 😀 Sokkal nagyobb eséllyel indulsz ha megdöbbented és megnevetteted már az első mondattal. 🙂 Tűnj ki a sokszáz másik pasi közül. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. Egyediség. Humor. Jegyzetelj. 😀

Ha már ráírtál, valószínűleg első dolga lesz megnézni a képeidet. Igen, ilyenek vagyunk. Kíváncsiak. Válogatósak. De hatalmas hülyeség, hogy csak a jó pasiknak van esélyük. Persze azokat, akik igénytelenek és előnytelen fotókat tesznek fel, azokat kénytelen leszek kiábrándítani. Sajnos fontos az első benyomás külsőre is.

Milyen képeket tölts fel?

Először is TE LEGYÉL RAJTA. Aki ránéz a profil képeidre, azt nem az érdekli, hogy a xy filmsztár vagy model hogy néz ki, vagy mi a kedvenc csapatod logója, cuki-e a kutyád-macskád és melyik mesét nézted kiskorodban. Téged akar lecsekkolni. A többit majd megbeszélitek. Amúgy se jó, ha minden kiderül rólad rögtön a profilodról, mert nem tudsz majd újat mondani neki később.

Lehetőleg ne csajokat ölelgess a képeken vagy tajrészegen pózolj buli fotókon. A szolidabbak jöhetnek. Lehetsz egyedül vagy haverokkal, testvéreddel, háziállatoddal. Sportolhatsz rajta, vagy lehetsz üzletiesen öltözve, lényeg, hogy ne a wc-ben pózolj vagy tükörben az izmaidat mutogatva.

Ne tegyél fel direkt alsógatyában pózolós képeket. Ha jó tested van és meg akarod mutatni, inkább legyen egy strandon készült spontán fotó. Ha szar tested van, akkor pedig inkább egyáltalán ne tegyél fel ilyen képeket.

Légy vidám a képeken. Mosolyogj. Senkinek se kell egy csücsörítő vagy morcos, unott, stb. pasi. Nevetni akarunk és jól érezni magunkat valakivel. Akiről már messziről ordít, hogy nincs megelégedve önmagával, azzal nem szívesen fogunk találkozni később.

Hogyan tovább?

Ha már jól elvagytok, minél hamarabb próbáld meg másmilyen fórumra terelni a beszélgetést, msn, skype, facebook, akármi, de lehetőleg ne maradjatok a társkeresőn sokáig. Az már egyénfüggő, hogy tényleges randira mikor hívhatod el. Vedd észre a jeleket, és ne direkt randit vess fel vagy találkozót. Próbáld meg olyan irányba terelni a beszélgetést, hogy találj valami programot, amit említ és szeret és te is, és hívd el. Pl. egyik srác kérdezte, hogy szoktam-e menni OSG-re. Voltam már. Kicsit dumáltunk róla, aztán mondta, hogy ő megy idén, mert OSG nagykövet és ingyen bemehet, meg vihet még egy embert pluszba, nincs-e kedvem csatlakozni. Nem az ijesztő és ötlettelen “talizzunk és kitudja, lehet, hogy kukán nézzük majd egymást, meglátjuk” randi benyomását keltette. És ha már egy távolabbi időpontra elméletben belemegy a csaj, akkor el lehet hívni egy közelebbi időpontra is. Végül is nem vártunk szeptemberig, kérdezte, hogy “nincs kedved még a héten egy offline beszélgetéshez?” úgyhogy addig is elmentünk egy parkba sörözni-vizipipázni és vagy 9 órán át dumáltunk kínos csendek nélkül, hogy észre se vettük, hogy beesteledett. 😉

Sziget – Az egy hetes kaland

Péntek este

Egyik random ismerősöm, akivel még 3 éve chat-eltem talán, aztán sose találkoztunk, rám írt este facebook-on, dumáltunk, aztán elköszönt, hogy megy ki deákra haverokkal, nincs-e kedvem csatlakozni, jöjjek én is. Drocka életszemléletével barátkozva, miszerint minden lehetőséget érdemes megragadni, ahol új embereket ismerhetünk meg, hajnali fél 1 körül oda is értem. Nem ismertem senkit, körülbelül 10-en lehettünk. A srác csalódás volt, a képeken jobban nézett ki, és igazából nem is nagyon beszélgettünk végül az este folyamán. De nem is az a lényeg, hogy aki hív, azzal kijössz-e majd vagy bejön-e, hanem hogy sosem tudhatod, nincs-e valaki az ismerősei körében aki viszont nagyon is. 😀

Nos én is így jártam. A társaságban 3-an voltunk lányok, az egyikük összeszedett egy 3 fős holland társaságot, akik csatlakoztak hozzánk. Velük mentünk bulizni is, igazából észre sem vettem, hogy a többiek mikor léptek le, de úgy alakult, hogy 5-en maradtunk lenn táncolni egy belvárosi romkocsma-szerű szórakozóhelyen: a csaj aki hozta a hollandokat, a holland srácok és én. Táncoltam a színpadon, hülyültünk meg nevettünk meg táncoltunk sokat. Általában úgy van, hogy nem én választok. A fiúk lerendezik magunk között, hogy ki kinél próbálkozik be, de szerencsés vagyok, a legcukibb magas szőke kékszemű sráccal sikerült közelebb kerülnünk egymással. 😛 Már meséltem arról, hogyan szedhető össze egy csaj egyéjszakás kalandra, most elmondom hogyan lehet ugyanezt megtenni több egyéjszakás kalandra… Pénteken táncoltunk, smároltunk, de semmi komoly. A különbség aközött, hogy egyszeri alkalommal akarod csak megkapni a csajt, vagy többször is, csupán annyi, hogy utóbbihoz már ki kell alakulnia egy minimális bizalomnak meg kötődésnek is. Nem kell komoly dolgokra gondolni, csak ne menj tovább rögtön az első alkalommal. Lesmárolhatod, elkérheted a számát, de ne vidd haza, hagy tűnjön úgy, hogy nem csak azért érdekel téged. Másnap írj rá valamivel kapcsolatban, amiről beszéltetek, kérdezz valami semlegeset, ha válaszol akkor felvetheted, hogy pl ugyanazzal a társasággal mentek valami hasonló helyre, nincs-e kedve csatlakozni. 😉

Szombat este

Megint találkoztunk, ugyanúgy a deákon, de már csak a holland srácokkal, az ő haveri társaságukkal és a másik csajjal. Hasonló helyre mentünk most is. Itt már kézen fogva sétáltunk és velem volt szinte végig. Sokkal többet tudtunk beszélni, meghívott egy italra, és csak simán jól éreztük magunkat. Margit szigeten ücsörögtünk kettesben is sokat, mondta, hogy tartsuk a kapcsolatot, vegyem fel telóról facebook-on. Reménykedés, hogy nem tűnik majd el örökre, mintha mi sem történt volna. Jó pont… Búcsúzáskor már kicsit forróbb volt a hangulat, lemaradtunk a többiektől, nem nagyon akaródzott elköszönni, ott került először szóba más is, mikor megemlítette, hogy legszívesebben most hazavinne magával, csak ugye sátraznak a Sziget-en, és a sátor még egy dolog, de ugye nem volt jegyem sem. Aggódott értem, hogy egyedül megyek haza és a lelkemre kötötte, hogy írjak, ha hazaértem épségben. Ez kifejezetten aranyos volt. 🙂 Törődés. Nagyon fontos pont. 😉

Vasárnap – Hétfő

A vasárnapot és hétfőt végig sms-eztük (roaming-ban sokkal olcsóbb megoldás, mint telefonálni, arról nem is beszélve h nehezebb lett volna megérteni egymást..). Hétfőn délelőtt ugyan nem írt, el is kezdtem aggódni kicsit, hogy ennyi volt… Elbizonytalanodás. Ez sem elhanyagolható pont. 😛 Végül edzésem után írt, hívott, hogy mennek másnap Palatinus-ra strandolni, csatlakozunk hozzájuk.

Kedd

Kedden az a meglepetés ért, hogy főnökömtől kaptam ingyen napijegyet aznapra a Szigetre. Délután kimentünk strandolni a szokásos felosztásban, bár a másik csaj jóval később jött utánunk. Megtudtam, hogy grafikus, logókat tervez, meg weblap dizájnokat, stb., és deszkázik. Én is meséltem neki a melómról, meg az edzésről részletesebben. Bekente naptejjel a hátam, meg ilyenek, de inkább csak beszélgettünk. Meséltem neki, hogy megyek este Szigetre, mert kaptam ingyen jegyet, örült neki és rögtön kérdezte, hogy ugye akkor bulizunk együtt megint?

Meg mondta, hogy strand után mennek vacsizni egy étterembe, szeretné, ha én is jönnék, meghívna. Velük mentem. Dupla randi volt, legjobb haverja meg a másik csajt hívta meg. Egész jó hangulatban telt, tanítottak nekünk szavakat frízül, meg mi is nekik magyarul. Bár már jó késő volt, haza kellett mennem Sziget előtt, elkísértek, átkarolt, úgy sétáltunk a nyugatiig.

Kb. 1-re értem vissza a Szigetre. Találkoztunk, reggie party-ba mentünk, addigra már nem nagyon tudtuk visszafogni magunkat. 😀 Egy idő után le is léptünk a sátrakhoz… Mire kimásztunk, világos volt. Mivel aznap melózni kellett mennem, kikísért, és hazamentem lezuhanyozni és nulla alvással vissza munkahelyre.

Szerda-Csütörtök-Péntek

Szerdán edzésem volt, meg aludtam miután két napig nem volt alkalmam rá. Csütörtökön egyik kolléganőmmel voltam moziban este, pénteken pedig legjobb barátnőm szülinapi házibulijába voltam hivatalos, így nem találkoztunk, viszont még mindig napi 4-5 sms-t váltottunk. Többek között a szombatról, hogy megyek ki Szigetre aztán este nálam aludna. Legnagyobb meglepetésemre halál jófej anyukám van és szemrebbenés nélkül rábólintott. :’D Csak ne felejtsem el, hogy haza fog menni és Hollandia messze van. :’D

Szombat

Szombaton reggel 11 körül értem haza Drockáék telkéről. Kajáltam, hajat mostam, ilyesmik, aztán mentünk öcsimmel ki Szigetre. Sum41 után kikísértem a HÉV-hez, mert ment onnan házibuliba haverjaival, én meg mentem vissza a hollandokhoz. Még maradtunk éjfél körülig, aztán hazamentünk hozzám. Fáradtak voltunk, de azért belefért aminek kellett.

Vasárnap

Reggel megmasszíroztam, meg ő is engem, elmentünk Lidl-be kajáért, otthon szépen megreggeliztünk, még felajánlottam, hogy megnézheti a facebook-ját, ha akarja, aztán elkísértem a Corvin-negyedig, mert a villamostól már tudta az utat. Az egész utat belengte a gyászos “lehet, hogy most találkoztunk utoljára” hangulat, és még a villamos is kegyetlenül hamar jött, nagyon nagyon gyors búcsúzkodás, aztán ahogy mentem haza, még írt, hogy mennyire rossz ez így, nem szereti a gyors búcsúzkodásokat, de lehet, hogy még maradnak egy napot, és tudunk találkozni még egyszer.

Hétfő

Szerencsére úgy alakult, hogy tényleg maradtak még egy napot, taliztunk a deákon, körbe jártuk a helyeket, ahol az első alkalommal buliztunk, de végül a Blahán ültünk le egy padra, végig az ölében ültem, nem engedett el egy pillanatra sem. Hideg volt, próbált felmelegíteni. Érdekes dolgokat mesélt. Olyan hajnali 2-3 körül búcsúztunk el. Most volt elég időnk rá. Megígértettem vele, hogy elküldi majd a party képeket, mondta, hogy valószínűleg jönnek jövőre is és hiányozni fogok neki, reméli, hogy még látjuk egymást. Az volt az igazán imádnivaló benne, hogy tényleg látszott rajta, hogy bántja a dolog, hogy így ennyi volt és haza kell mennie. Nekem is hiányozni fog.

Összességében annyi a trükk, hogy meg kell teremteni minimális idő alatt egy olyan légkört, mintha kapcsolat lenne. Még ha csak illúzió is. A lényegre törő tolakodó viselkedés nem vezet célra. Így viszont egy maradandó szép emlék marad mindkét fél számára. 😉

De hogy valami bíztatót is mondjak így a végére, most mondta egyik kollegám, aki szintén kinn volt, hogy egy statisztika szerint a Sziget fesztiválon átlagosan 48 perc kell ahhoz, hogy egy csaj sátorra menjen. 😀 Úgyhogy hajrá, jövőre. :’D